mosom a semmit
nem lesz tisztább
sem koszosabb azt
hiszem s körül a világ
leng lógva mint egy
félig leszakadt gomb
az ingen ami eleve
rongyos szakadozott
és repedt ráférne egy
jó mosás no meg némi
tű és cérna akárcsak
egy kozmikus varrógép
hogy minden szakadás
folt megszökött gomb
tovább ne szökjék ne
nyelje el önmagát és
utasait a világ – hát mér’
nem tudunk jóban lenni
önmagunkkal s hát még
hogy mással – elpusztítani
mindent mégis mire jó?
vak és süket minden
ember – csak ölni és
ártani tud de élni azt
már nem mer…
2019. január, harmadik díj
