Jó néha az elhagyott, régi Szomorúságban oldódni, Mint cukor a kávéban, Só a levesben – Lemaratni a szilárd önhittség rozsdáját Lelkem faláról csak vele, kettesben. Nem megváltani semmit, Főleg a világot hagyni; Mégis várni Apró, mégis kínjaidra vigaszt adó áldásokat. Hogy befussanak e kései vonatok A szív sokszor lebombázott,...
A hideg szélben rámizzadt az ing, és az istennek sem találtam a Karikás Frigyes utcát. Késésben loholva jegy nélkül, óriási kerülővel. A hideg szélben gyöngyözött a homlokom, sőt még az alsónadrágomból is csavarni lehetett a vizet, és az ördög verje meg, sehol az a Karikás Frigyes utca. Végtelennek tűnő...
tovább
Likes
Júliusban a Kürt Nappali melegedő, székhelyünk fényesen csillogóra cserélte a padlót – kihasználtuk hát az alkalmat, hogy nagyobb rumlit csináljunk önkénteseinkkel. A Fedél Nélkül várója régóta felújításért kiáltott. Önkénteseinkkel bevásároltunk, előkészültünk és nekiláttunk. Első nap öt önkéntessel, második nap pedig a Semcon Kft. dolgozóival gletteltünk, ragasztóztunk és hengereztünk. Köszönet...
tovább
Likes
Folyik rólam a víz, némán szenvedek, muszáj a némaság, november óta tolom a mikor lesz nyár szólalomat, ciki lenne vinnyogni a nyár miatt, írtam erről már, nem is ez lesz az írás témája, csak hangulatfestés, hogy készül a szocmunkás naplója. Napok óta nyaggatom magam, leadás baszki, leadás, kopácsolja a...
tovább
Likes
A fiatal grafikus kissé meggörnyedve, magába mélyedten ballagott az óbudai utcán. Számos gond nyomasztotta, főleg anyagiak. A hó végét ugyan sikerült valahogyan átvészelnie, de a következő hét kilátásai nyomasztóak voltak. Csak a kifizetetlen számlák gyűltek az asztalfiókban, és percről percre közeledett a fátum: fel kell váltani az utolsó százforintost,...
tovább
Likes
Méghozzá Gödöllő mellett, valóban az erdő közepén, ahol a 802. Szent Korona cserkészcsapat ütött tábort. Mi, az Első Kézből a Hajléktalanságról csoport tagjai hárman tettünk eleget a meghívásnak: Horváth Csilla Ho.Csi, Horváth Gábor Szamócza és jómagam, Gede Márton. Terepjáróval jött elénk a táborból Máté, és szükség is volt rá,...
tovább
Likes
(Akik elfordulnak tőlem) – Hálátlanok! – fakad ki kolléganőm. Nem értek vele egyet. Az emberek természetesen nem egyformák. A segítők sem, akiknek többsége mélyen átérzi az ügyfelek gondjait és lehetőségeit, és a segítő szolgáltatásokra rászoruló emberek sem. Hajléktalan emberek ellátásában dolgozom egy nappali melegedőben, ahol szekrényes csomagmegőrző is működik....
tovább
Likes
Barátom dicsekedett, hogy micsoda hatalmas akaratereje van, mert sikerült végleg leszoknia a dohányzásról. Nem tartottam olyan nagy számnak a dolgot. Ami neki egyszer sikerült, azt én tízszer is meg tudtam csinálni. Nagyapám nyolcvannyolc éves korában halt meg. Tizenöt éves korától folyamatosan dohányzott, eleinte, míg csak ismerkedett az ízével, sokat...
tovább
Likes
A bátyám. De minthogy nem él, sőt, mondhatni meghalt, mielőtt én születtem volna (avagy születtem volna-e, ha ő nem hal meg), ismereteim szerint nincsen bátyám. Igaz, nővérem sincs, húgom sincs. Tudtommal, legalábbis. Hiányoznak, mindig, nagyon. Így tehát szüleim másodszülöttjeként lettem saját családi ágacskánkon mind a mai napig az első...
tovább
Likes
Szerelem helyett flörtre flört, ne számítson, mi meggyötört. Élj végre huncut-kedvesen, mielőtt léted megpihen. Utolsó verseny: tétje nincs. Ölelés? Hűség? – csak legyints! Andalgó tánc és esti dal – elmosta mind már a vihar. Tanulj nevetni mindenen, s csodálva nézd a zöld gyepen, ahogy szivárványt fest az ég. Könnyeidből...
tovább
Likes
mintha ezeregy éve kijutott bőven és belefér minden veled kezdődött egy mással végződés hogy itt maradsz nemigen hittem veled el tudok majd beszélgetni végig amúgy meg alig ismerek nem elváltat már megengedem hogy egy második gyűrűn át jobb világot lássak szerintem ez egészséges és azért kapok kávét is az...
tovább
Likes
szeplős vállamra szárad ez a nyár is mégis milyen kurva banális verset írni egy mélyponton minden közhely, ha én mondom talán semmit nem írtam le abból, amit kellett volna pl hogy a kertemben van egy nagy diófa elszáradt szavak csüngenek az ágon aláülök és felzabálom zsibbadt jelenként hintáznak a...
tovább
Likes
Már eltűntek a meleg éjszakák is; reggelre, mintha öntöztek volna vizesek a gyepek szelíd nyaram azért még vissza-visszaköszön, nyújtja felém kezét a délutáni napsugár bágyadtan alszik kutyám is a pad alatt, rőt szakállát meg-megkóstolják a legyek lassan lehull minden levél a cseresznyefáról, hangom is egyre jobban mutál. Csak az...
tovább
Likes
Öreg kertek alatt ember-sorsok suhannak halkan, nyomot nem hagynak, csak emlékekben élnek tovább bevésődve, mint kérges tenyérbe a hegyoldal. Füst-jelek kacskaringóznak sötétedésben, kevéske neszek közt osonnak ős-lelkek s állnak odébb ébredő széllel, de mikor kell, visszatérnek, vigyázva ránk és a szőlőhegyre. Régen tűzköpő bazalthegy most csendben ül, csúcsa nincsen,...
tovább
Likes
Pilinszky János emlékére Mondd, mi az, ami kizár, ami elkerít? Ki az, aki nevet, és aki sír veled? Ki még most is segít cipelni terheid, kinek a hatalmad még büszkén hirdeted? Mi benned ez a félelem, ez a harag? Meg magad, hányszor tagadtad és feledted? Ki az, aki angyalként...
tovább
Likes
Az élet taván ha bealkonyul, Nap járta ég szeme könnybe lábad, emlékszigetek sírjára borul, s a madarak végleg földre szállnak. Ellenem lázad a véges idő, sárgult fűszálak őrzik léptemet, apró szigeten mint csonka fa nő, hogy az égre fessen bús képeket. Ahogy a narancs álom elúszik arannyá változik a...
tovább
Likes
I. Ott fekszik nincs kulcsa semmihez hónapok óta de szerzett egy dobozt amiben tévét vittek haza egy hete és ő is él még él a lepedő alatt összehúzza magát nem lát semmit veszi a levegőt ahogyan te meg én. És sóval hintik hajnalban a havat. II. A fákról beszélni...
tovább
Likes
Hajnali négy. Álom Tündér! Hová mégy? Nem megyek én messzire, csak a világ végére. Hozok neked szép álmot, ha megvárod, meglátod. Hajnali öt. Ó, ti rohadt ördögök! Netán rajtam röhögtök? Azt gondoltad kis komám, hogy majd a tündér álmot ád!? Megígérte, tehát hoz, ti pedig takarodjatok!! Mennyi az idő?...
tovább
Likes