A hideg szélben rámizzadt az ing, és az istennek sem találtam a Karikás Frigyes utcát. Késésben loholva jegy nélkül, óriási kerülővel. A hideg szélben gyöngyözött a homlokom, sőt még az alsónadrágomból is csavarni lehetett a vizet, és az ördög verje meg, sehol az a Karikás Frigyes utca. Végtelennek tűnő idő után odavergődtem, – marha nagy irodaház – Hát mit keres itt rendelő, pláne üveggyönyör-építmény? Réginek találtatott a pszicho- szakvéleményem, ezért lehagyva három HÉV-et, Hopp, máris Békásmegyeren tartom azt a rohadt cetlit… Arra gondoltam, a francnak futkározok munkaalkalmassági papírokért fél lábbal a sírban, Ebben a hányatott világomban, mikor nemrég elfordítottad az ajkad az enyémtől, és szartál válaszolni: szerelemmel szeretsz-e, vagy valaha is volt benne több szexualitásnál? Oké, lökd el a kezem, oké, ne hagyd magad ölelni, ne gyere fel, oké. Lépj ki a kapcsolatunkból, akárcsak Neil Armstrong a világűrbe. A hideg szélben dideregtem, elérte a zoknimat is, taknyom-nyálam összefolyt, kijött a tömés a fogamból, tenyerembe köptem, s majdnem leütött botjával valami zakkant öreg. Visszatértem a rendelőbe, „Pisiljen egy ujjnyival kérem” Hát ez befuccsolt, mert a hátam mögött lévő budiban, nyögve és szeleket eresztgetve kínlódtak. „Hallásvizsgálat” Állítólag majdnem süket vagyok, ezért beszélek halkan, a Nirvána emlékére. A hideg szélben visszafelé az eső is rákezdett. Legyek akárhol, de a városi szardíniásdobozokban, pánikbetegség barátom, mint mesterlövész, az alkalomra vár. Szélcsendben, otthon ittam egy másodszor lefőzött „szürkét”, dekkekből kicsavart virginiai dohányt pöfékeltem, és amíg tart ez a hányadék-élet, tudni fogom hol található a Karikás Frigyes utca.