szív a szívre szívre szív se nem piros se nem édes nem olvad meg és nem áll tótágast sem nem törik s nem keményül nem érez fájdalmat kínt bánatot s vágyat - csak ver. Hol úgy, hol így... nincs hegye min forogjon nem édes és nem sós és még csak nem is oly piros már még csak nem is formás csak egy egy vaskos izomcsomó összehúzódik s elernyed majd újra és megint s ismét Mégis érzem ahogy ketrecében riadót ver tompán ébren éhen: irgum burgum de rögtön rátör a könyör: akarom akarom ő kell nekem jajj a hiány... ó jaj nekem... S ki nem nyitható nincs hozzá kulcs, a ruhaujjon nem hordható s az alján heverve mintha csak fiók vagy szekrény lenne neked én ugyan el nem mondhatom hogyan érzem amit... Itt van, nesze, már a tiéd, vidd, viheted, legyen tiéd a gondja - csak egy a bökkenő: Én is járok vele... másképp nem megy... S nekem meg szívestül TE... S csak ezután kezdődhetnek az igazi bajok és problémák... mintha mezítláb s a nyakban jó nagy súllyal hátrafelé ugrálnánk föl egy jó nagy meredek hegyre
Likes
Nincs hozzászólás