759. szám Vers

Az élet tavában

Szerző:
Az élet taván ha bealkonyul,
Nap járta ég szeme könnybe lábad,
emlékszigetek sírjára borul,
s a madarak végleg földre szállnak.

Ellenem lázad a véges idő,
sárgult fűszálak őrzik léptemet,
apró szigeten mint csonka fa nő,
hogy az égre fessen bús képeket.

Ahogy a narancs álom elúszik
arannyá változik a tó vize,
szűrt fényű estékre csodálkozik,
majd egy vad szél repíti messzire.

Kapcsolódó írások