Bújik, kúszik, alattomos a bőr alatti seb, némaság rejt fájón hulló perceket, tántorgón megyek, egy dallam, egy dalban valahol, szökik a hang, és csend lapul a fal tövén. Tévúton a halk remény. A csapból monoton csöpp, ködöl a szürke ég, a fülke zár, kóbor, vén szív egy szóra vár....
olyan mint egy ízlésesen berendezett hálószoba gondos takaros de a sarkában ott az az oda nem illő antik szekrény amit tilos kinyitni amelyben végtelen számú csontváz van próbálja eltorlaszolni az ajtaját aki a kezébe akad azzal nagyon is próbálja de a szekrény- ajtók természetüknél fogva olyanok hogy kinyílnak 0
az utcát betakarja az éj sötétje munkából battyogok haza csend honol a környéken vak mindegyik ház ablaka árnyak szökkennek az úton ahogy pár autó arra halad egyedüli gyalogos vagyok a félelem a torkomba szalad gonosz játékot űznek az árnyak hatásukat figyelik rajtam a rettegőn majd kacagva táncra perdülnek s...
759. szám
EKH tagok beszámolója
FN - történet
Beszámoló
Első Kézből a Hajléktalanságról
Résztvevők véleménye
FN30 – Az EKH projekt
2009. júniusában jelent meg 300. számunk, melynek címlapján az Első kézből a hajléktalanságról (iskolásoknak őszintén, önmagunkról) főcímmel találkozhattak olvasóink. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy a főcímből projekt lesz, egyre fejlődő szolgáltatáscsomag. Az Első Kézből a Hajléktalanságról című előítéletcsökkentő programban hajléktalan előadókat toborzunk és készítünk fel, hogy személyes élettörténeteik...
Jól emlékszem egyre távolodó gyerekkorom nyaraira, na nem azért, mert penge a memóriám (a távolodással jár azért az emlékezet kopása is), hanem mert mázlistaként a nagynéném Keszthelyen lakott és gyakorlatilag évzárótól évnyitóig ott voltam, kis kihagyásokkal, mondjuk amikor az apám elvitt láthatásra. Sőt, a válásukig ugyan az Őrségben éltünk...
Már a gondolat is csoda volt, ha tudtam, hogy hajnalban horgászni indulhatok. A bajai Kádár-dunai holtág különben is a szívem csücske volt. A hajnal ébredése előtt már útban voltam kedvenc horgászhelyem felé. Minden nesz, minden madárhang ismerős volt. Most is hálát adok az Istennek, hogy részese lehetettem a csodálatos...
Tetted koronád. Vírusunk lett gyászkirály. Rettentő idők. 0
49. Csípjük egymást, bár néha veszekszünk. Ez csak hagyományőrzés. 50. Csönd az éjben: kétszáz elgyötört lélek semmit álmodik. 51. Úgy érzem magam akár egy gyerek: végre verseket írok! 52. Hagyományosan nyugalmas az életem: megyek rohanni! 53. Fölmelegedés, éhínség, harc, járványok... Csak Nyugi! Megoldjátok. 54. Bizonytalanság: a halál is jobb...
halkan, mint a szép szavak, elfogynak a falvak, elapadnak kutak, a könnyek, tavak. mint cipők alatt a vándorút, elvadulnak a kertben a fák, megszűnnek a fohászok, az esti imák. az elhagyott házak repedezett falain, tégláin, csipkés mintát ölt a moha, a szulák, a vadvirág – az ember több, mint...
Krónikus gyulladás. A rögökig kísér Pokoli adomány vagy szimpla átok csupán Valahonnan, valakitől, valamiért A sors rúgása sem kizárt szöges bakancsban Jó erősen a zsigerekig, hogy maradjon nyoma Vésődjön a percbe, az órába, a napba Legyen vastag töltelék a szavakba Tonnányi súly lett a reggel, de nincs is éjjel...
Lehetnénk kertészek, kik fejenként Észnek magvát ültetik, (néhol spórolnak a maggal) Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik, Ki feszéllyel rég küszködik, annak agg ágát törik. Lehetnénk zenészek, kiknek Szenvedélye szabadon száll a dallammal, iránya Fülük, minek valóbb királya, mint szemnek egész világa. Hallják azt, mit látva szempárnak pillája is elvész....
Elfagyott a gondolatom, jeges szilánk lehűtötte, pangó napok alkonyaton, szikrázó vágyak mögötte. Elfagyott a gondolatom, tél palástja betakarta, baracklekvár a stelázsin, őszi ízek furcsa halma. Elfagyott a gondolatom, mázban fürdő parancsszavak, karácsonyi diós bejgli, lázítanak, oltalmaznak. Elfagyott a gondolatom, vérnyomás, csak szürke árnyék, lapos kerék, nincsen pumpa, magamra kenem...
Pihennek a kaszások, rozstengerben fürdik a Nap. Aratók ebédelnek dűlőúti hűs fák alatt. Repülő zúg a fényben; párolog a vizesárok, nyújtózkodnak a kalászok, és álmodoznak a lányok… Egy lángoló kis pipacs könyörgően néz föl az égre, aratókat köszöntve őrnek áll ki az útszélre. Fényt küllőző ég alatt terpeszkedő pannon...
Rómeó megvacsorázott ma sem mosogat koszos edény csörömpöl mint egy középkori serial killer leszaladok a kolostorba mindenki alszik sikolt a macskakő kandúr udvarol mennyi egy postakocsi Veronáig Udinéig és vissza? gonosz Capulet hamis amulett sólymos Rómeóm lóháton pénzem fogytán a tükör bebámul az ablakon hold baglyot bűvöl halál harap...
A napokban történt, fülledt este volt, a 4-6-os villamos a szokásos útvonalán koptatta a síneket. Ülőhely sehol, ezért csak belekapaszkodva a kerékpártartó rúdjába, állva utaztam. Emlékszem, a Harminckettesek terénél jártunk, a mellettem lévő páros ülőhelyet egy huszonéves pár foglalta el. Valamiért vibrált köztük a feszültség, de azért fogták egymás...