758. szám Vers

Dibdáb

Bújik, kúszik, alattomos a bőr alatti seb, némaság rejt fájón hulló perceket, tántorgón megyek, egy dallam, egy dalban valahol, szökik a hang, és csend lapul a fal tövén. Tévúton a halk remény. A csapból monoton csöpp, ködöl a szürke ég, a fülke zár, kóbor, vén szív egy szóra vár....
758. szám Vers

valaki

olyan mint egy ízlésesen berendezett hálószoba gondos takaros de a sarkában ott az az oda nem illő antik szekrény amit tilos kinyitni amelyben végtelen számú csontváz van próbálja eltorlaszolni az ajtaját aki a kezébe akad azzal nagyon is próbálja de a szekrény- ajtók természetüknél fogva olyanok hogy kinyílnak 0
758. szám Vers

élet

olyan mint a tenger: ragadozók zsákmányok mindenféle szépség meg szörnyeteg próbáltam valamelyik lenni de már inkább csak szörfös vagyok nem akarom látni a partot de nincs szándék a vízbe fulladásra se csak mozogni ahogy a szél bármerre 0
758. szám Vers

kijátszanak

az utcát betakarja az éj sötétje munkából battyogok haza csend honol a környéken vak mindegyik ház ablaka árnyak szökkennek az úton ahogy pár autó arra halad egyedüli gyalogos vagyok a félelem a torkomba szalad gonosz játékot űznek az árnyak hatásukat figyelik rajtam a rettegőn majd kacagva táncra perdülnek s...
759. szám EKH tagok beszámolója FN - történet Beszámoló Első Kézből a Hajléktalanságról Résztvevők véleménye

FN30 – Az EKH projekt

2009. júniusában jelent meg 300. számunk, melynek címlapján az Első kézből a hajléktalanságról (iskolásoknak őszintén, önmagunkról) főcímmel találkozhattak olvasóink. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy a főcímből projekt lesz, egyre fejlődő szolgáltatáscsomag. Az Első Kézből a Hajléktalanságról című előítéletcsökkentő programban hajléktalan előadókat toborzunk és készítünk fel, hogy személyes élettörténeteik...
759. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója: Ave Savaria

Jól emlékszem egyre távolodó gyerekkorom nyaraira, na nem azért, mert penge a memóriám (a távolodással jár azért az emlékezet kopása is), hanem mert mázlistaként a nagynéném Keszthelyen lakott és gyakorlatilag évzárótól évnyitóig ott voltam, kis kihagyásokkal, mondjuk amikor az apám elvitt láthatásra. Sőt, a válásukig ugyan az Őrségben éltünk...
759. szám Széppróza

A csendháborító

Már a gondolat is csoda volt, ha tudtam, hogy hajnalban horgászni indulhatok. A bajai Kádár-dunai holtág különben is a szívem csücske volt. A hajnal ébredése előtt már útban voltam kedvenc horgászhelyem felé. Minden nesz, minden madárhang ismerős volt. Most is hálát adok az Istennek, hogy részese lehetettem a csodálatos...
705. szám Vers

Gyáli úti pillanatok – Haiku-lánc 49-56.

49. Csípjük egymást, bár néha veszekszünk. Ez csak hagyományőrzés. 50. Csönd az éjben: kétszáz elgyötört lélek semmit álmodik. 51. Úgy érzem magam akár egy gyerek: végre verseket írok! 52. Hagyományosan nyugalmas az életem: megyek rohanni! 53. Fölmelegedés, éhínség, harc, járványok... Csak Nyugi! Megoldjátok. 54. Bizonytalanság: a halál is jobb...
705. szám Vers

(halkan, mint a szép szavak)

halkan, mint a szép szavak, elfogynak a falvak, elapadnak kutak, a könnyek, tavak. mint cipők alatt a vándorút, elvadulnak a kertben a fák, megszűnnek a fohászok, az esti imák. az elhagyott házak repedezett falain, tégláin, csipkés mintát ölt a moha, a szulák, a vadvirág – az ember több, mint...
705. szám Vers

Belobbanva

Krónikus gyulladás. A rögökig kísér Pokoli adomány vagy szimpla átok csupán Valahonnan, valakitől, valamiért A sors rúgása sem kizárt szöges bakancsban Jó erősen a zsigerekig, hogy maradjon nyoma Vésődjön a percbe, az órába, a napba Legyen vastag töltelék a szavakba Tonnányi súly lett a reggel, de nincs is éjjel...
705. szám Vers

Peacekos cooltúra

Lehetnénk kertészek, kik fejenként Észnek magvát ültetik, (néhol spórolnak a maggal) Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik, Ki feszéllyel rég küszködik, annak agg ágát törik. Lehetnénk zenészek, kiknek Szenvedélye szabadon száll a dallammal, iránya Fülük, minek valóbb királya, mint szemnek egész világa. Hallják azt, mit látva szempárnak pillája is elvész....
705. szám Vers

Hideg napok

Elfagyott a gondolatom, jeges szilánk lehűtötte, pangó napok alkonyaton, szikrázó vágyak mögötte. Elfagyott a gondolatom, tél palástja betakarta, baracklekvár a stelázsin, őszi ízek furcsa halma. Elfagyott a gondolatom, mázban fürdő parancsszavak, karácsonyi diós bejgli, lázítanak, oltalmaznak. Elfagyott a gondolatom, vérnyomás, csak szürke árnyék, lapos kerék, nincsen pumpa, magamra kenem...
705. szám Vers

Aratók ebédelnek

Pihennek a kaszások, rozstengerben fürdik a Nap. Aratók ebédelnek dűlőúti hűs fák alatt. Repülő zúg a fényben; párolog a vizesárok, nyújtózkodnak a kalászok, és álmodoznak a lányok… Egy lángoló kis pipacs könyörgően néz föl az égre, aratókat köszöntve őrnek áll ki az útszélre. Fényt küllőző ég alatt terpeszkedő pannon...
705. szám Vers

Júlia

Rómeó megvacsorázott ma sem mosogat koszos edény csörömpöl mint egy középkori serial killer leszaladok a kolostorba mindenki alszik sikolt a macskakő kandúr udvarol mennyi egy postakocsi Veronáig Udinéig és vissza? gonosz Capulet hamis amulett sólymos Rómeóm lóháton pénzem fogytán a tükör bebámul az ablakon hold baglyot bűvöl halál harap...
705. szám Széppróza

Helyzet van

A napokban történt, fülledt este volt, a 4-6-os villamos a szokásos útvonalán koptatta a síneket. Ülőhely sehol, ezért csak belekapaszkodva a kerékpártartó rúdjába, állva utaztam. Emlékszem, a Harminckettesek terénél jártunk, a mellettem lévő páros ülőhelyet egy huszonéves pár foglalta el. Valamiért vibrált köztük a feszültség, de azért fogták egymás...