szeplős vállamra szárad ez a nyár is mégis milyen kurva banális verset írni egy mélyponton minden közhely, ha én mondom talán semmit nem írtam le abból, amit kellett volna pl hogy a kertemben van egy nagy diófa elszáradt szavak csüngenek az ágon aláülök és felzabálom zsibbadt jelenként hintáznak a hasban lassuló zuhanás földszint magasban felnőttünk látod, te kit okolnál érte? utólag látszik csak, ha megérte földbe taposott bogarak álma az érzelmeink szavatossága de eszem, a könnyeket lenyelem ez egy sírig törlesztett szerelem