Ahogy majd

Legalább egy szavamnak kellene lenni arra
hogy szeretek. Egyedül élni: legyen más gondja.
Magányos parkokra nem gondolni, – a satnya fák
bádogszínű lombját is inkább elfelejteni.
Mert az otthonosságom már gyalázatos formát
ölt az elesettek és a halott költők között.
Visszatérnem sem igen ildomos már az élet
szokottabb képeihez, – beletörődve intve.
El kéne érni célom. (A költészetemnek is.)
Kezembe a toll helyett egy lány cipőjét venni.
Kívánatos hellyé is tehetném ezt a földet.
Elfelejteni folyvást a szomjamra gondolni.
Meg kellene találnom a hatnitudás nyájas
és szép szokását. Legfőbb gondom, lehetne jó is.
Úgy tűnhet: megtervezett a boldogtalanságom.
– Megengedhető lenne egy tektonikus mosoly.
– Egy-egy elrontott napom után, úgy várhatnálak
ahogy majd a halálom hívom, (…) életem után.

0