Üldögél a padon, szeme a semmibe mered
A halált kérlelte, hogy „nyújtsd már a kezed”
Cigi egy szál se, kiürült a flaska
A zsebe üres, a pénzét mind elbaszta
Szorgos bacilusok csámcsogják a tüdőt
A visszaszámlálón mérik már az időt.
Valamit azért kellene csinálni
Hogy a tepsi előtt, még betudjon piálni
Úgy érzi hirtelen, hogy övé a város
A kukákat lenyúlni mindig hatásos
Köhög fulladozik, köp egy tenyészetet
Majd kiemeli lassan a négy vörös üveget
A közértben ismerik, bor az üveg díja
Megtámad egy padot, s a flaskát vadul szívja
Felkap a földről egy elárvult csikket
És elmond magának egy közismert viccet
Nagyon tetszett neki, jó nagyot röhögött
Aztán a flaskába egy utolsót köhögött
Nem mondta senki, hogy meghalt szegény Lajos
Csak annyit, hogy kifújt a piás tüdőbajos
