– Miért zárta kalitkába a macskát?
– Büntetésből. Börtönre ítéltem. Megette szegény Pityerémet!
– A papagáját? Hogyan történt?
– Kinyitottam a kalitka ajtaját, had szellőzzön.
– De hiszen az rácsból van. Könnyen átjárja a levegő.
– Igen ám, de letakartam egy lepedővel, hogy ne ártson neki a fény.
– Nekem meg tudja mi a bajom?
– Mi?
– Hogy mostanában csupa elmebeteg emberrel vagyok körülvéve!
– Én, nem vagyok az! Kommunikálni szoktam! A Bolgár úrnak van egy műsora a klub rádióban. Az a címe, hogy megbeszéljük. Azért nem hallja az én szónoklatomat, mert titkosítva van! Olyan nagy horderejű dolgokról van benne szó! Tudja, hogy szeretem a rendet. Amerre csak elhaladok, megfordulok, mindent helyre rakok. A múltkor is láttam egy szalma kazlat a szérű szélén. Nyomban felgyújtottam! Olyan trehányul volt rakva. A kis unokám még nem tud beszélni, de már ő is szereti a szépet, jót. Ha látná milyen ügyesen kezeli a gyufát! Éppen egy hete esett át a tűzkeresztségen. Felgyújtotta a szomszédasszony WC-jét, mert nem volt kitakarítva. Amikor beszámoltam a rádióban hazafias tetteimről, majdnem bajba kerültem. A riporter direkt beszéltetett, húzta az időt, hogy a lehallgató tűzoltóparancsnok beazonosíthasson. Nem én vagyok-e a kerületben a kukagyújtogató. Nem ettem meszet! Ha felgyújtom a kukákat miből fogok guberálni? Még, hogy piromániás! A villanyt is felgyújtottam, mégsem szólt érte senki.
Tegnap is mentem ellenőrizni a rendet, hát mit látok! Sétáltak a libák a patakparton, de olyan csámpásan, hogy rossz volt nézni. Még ilyen skandallumot! Nem sokat teketóriáztam. Belelöktem a vízbe mindet. Hadd tanulják meg a tisztességet! Nem vagyok én gyengeelméjű kérem. (Dehogynem!)
– Magának is lúdtalpa van. Az sem szabályos dolog.
– Jó, de én cipőt húzok rá! Azzal szépítem. Azok meg mezítláb voltak! Még ilyen illetlenséget! És, tudja még mit? Megvettem a koporsómat is, mert én előre látó is vagyok. Szoktatom magam hozzá. Abban főzök, mosok, súrolok. Hogy a másvilágon már legyen gyakorlatom. Írtam én a Gyurcsánynak is. Nézzen ki már az ablakon. Milyen csálén állnak azok a fránya autók! Hát még a kormánya! Az autók kormánya persze. Nem szólt egy szót sem. A hallgatás meg ugye beleegyezés.
– Nem csodálom, hogy a férje infarktusban halt meg. Maga mellett…
– Maga biztos nem abban patkol el. Hacsak nem költözik hozzám. Tényleg. Nem akar egy tiszta albérletet?
Likes
Nincs hozzászólás