Nézz rám és vélekedj
Nem lehet kételyed
Az ember hogy lehet
Meggyötört széteset
Elázott hontalan
Totál boldogtalan
Tengödve napjain
Vergödve kinjain
Mélyen az iszapba
Végleg kitagadva
Emberi körökből
Hiába dörömböl
A bezárt ajtokon
Se barát se rokon
Se gyerek se család
Minden roncs oly galád
Rohadt ez az élet
Nem nyújt semmi szzépet
Mert hiába téped
Tükörböl a képed
Maradsz ami voltál
Céltalanul koszál
Egy hontalan senki
Ennek igy kell lenni
Nincs kiutnak fénye
Az utamnak vége
Életem mértéke
Igy néz ki lemérve
Mi az mit elértem
Nem látom nem értem
De már nem vitatom
Az egészet itthagyom
Nincs is mit vesztenem
Az Isten sincs velem
Egyetlen vigaszom
A rohadt italom
A bódult agyammal
Vitázva magammal
Nyakig benn a szarba
Eltünök a francba
