Elvágtam magam az élettől,
S most a túlpartról integet.
Hív vagy búcsúzik ? No idea.
(Hányszor megírták már ezt !)
Azt, hogy van révész, aki átvisz,
Vagy áthozza hozzám. Akarom ?
Ugyanazt hozná vagy valamivel jobbat ?
Tőlem is függ ? Vagy hagyjam, hogy hasson ?
„Túl tudatosan éltél!” Vádolnak páran,
Főleg olyanok, kik most is azt teszik.
Nálam bűn, mert belebuktam,
Náluk érdem, mert sikerre viszik.
Hogy ez nem igaz, csak kevesen tudják,
Sorakoztassam föl ösztönös tetteim?
Vagy azokat, akik ebben társaim voltak?
Ugyan már, vállalom, csak ez nem segít.
Mi vinne tovább, hisz ez a muszáj cél,
Így maradni kész megalkuvás,
Na ez az, amit nem vállalok,de társ nélkül fáj,
Ha ő itt lenne, akkor nem lenne határ.
Nincs happy end, nincs tuti konklúzió,
Nincs egyértelműen követendő csapás,
Leiszom magam, s minden zenére táncolok,
Pár percre önfeledt s boldog vagyok.
