– Ha egyszer látok egy nőt, aki nem a telefonját nyomkodja, biz’ isten, beleszeretek. Még ha férfi is – mondta Gyurma, mielőtt kiköpött a szaros aszfaltra.
– Emlékszel a három órás emberre? – kérdezte Radír. Halántékán kissé kimeredtek az erek. – Tudod, a három órásra?
– Persze. Két csuklóján volt egy-egy óra, azaz a balon kettő. És mind ugyanazt mutatta.
– Nem. Mindegyik mást-mást mutatott. Az egyik a mai időt, a másik a tegnapit, a harmadik a holnapit. Ezért volt az, ha megkérdezted tőle, mennyi az idő, visszakérdezett, hogy melyik napon?
– Na, ja. Milyen nap van ma?
– Szerda.
– És hány óra?
– Melyik napon?
A Szent István parkban is fölkélt a nap. A „nagyban” is, a „kicsiben” is. Végigsugárzott jólismert falevelein, átkandikázott köztük a csikkekkel megdíszült padaljakra. Virgonc kis nap volt. Megkerülte a feledett felesek üvegét, vagy átcikkant rajtuk, játszva bújósdit. Humora volt, ami szegény Gyurmából és Radírból ma ugyancsak kihiányzott. Gondolta hát, orrukba piszkál. S valóban. Lett tüsszögés, lett prüsszögés.
– Milyen nap van ma?
– Nyolc óra huszonhét.
– Még három perc és fél kilenc.
A bodobácsok élénkültek. Csomóik oldódni kezdtek fatörzsek guggolt aljain. Nem szétvált a fekete-piros, hanem szétcsörgedezett, hol feketévé, hol pirossá. Mintha keresnének egy mintát, amivé majd összeállhatnak újra, ha már nagyon is süt a nap. Addig is összeszedik magukat. Akkor majd pajzzsá hámlanak a kérgeken, apró kis címerekké.
– Hány óra van?
A nap elérte a pad fölső lécét. Rá volt firkantva valami, de ő azt már megolvasta évek óta. Bele volt vésve-vásva, ahogyan ő, a nap is naponta véste-vásta bele a padba s a rajt ülőkbe önmagát. Hát mit is törődjék vele? Megsimogatta, megnyaldosta, s otthagyta másnapig.
– Emlékszel arra a fickóra, aki hülye szóvicceket gyártott? Ilyeneket, hogy májfolt – isn’t my fault. Alig volt a végén foga.
– Hülyeség. Aszfalt – az fault. Legalább olyan okos vagyok.
A nap vacillált két hangya között. Hol az egyikre sütött, hol másikára. Persze, ebben ludasak voltak a falevelek is, meg a szél, meg Gyurma és Radír imbolyodó szellemképe.
– Találkozzunk holnap ilyenkor!
2019. november, első díj
