Ó, az az éjszaka bársonyos volt,
Fekete bársony terült a vidékre,
Szerelmes szavakat suttogott a Hold,
És fülemet csiklandozta lélegzeted.
Messziről lassan közeledett a hajnal,
Nem mertem mozdulni, nehogy elriasszam,
Álmod mint tej, táplált Téged s engem,
És füledet csikálta lélegzetem.
Az éjszaka sugallta
Bársonyos az éj,
Selymes bőröd simogatja kezem.
Tücsök ciripel a kertben,
Éjszaka van, ő mégsem alszik:
Lehet, hogy szerelmes?
Valami libben az éji légben,
Talán egy tündér. Úgy-e, egy tündér?
Vagy talán boszorkány!
Habár az nem lehet. Meztelen melled
Megpihen forró tenyeremben.
