Süvítő, vak fuvallat a lét,
érted dobogó szívemre fagyott a dér.
Átzeng a hang és lobban a tűz,
fejvesztetten rohan előlem ezernyi szűz.
A világ minden ezüstje egy könnyedért,
a kozmosz összes csillaga egy mosolyodért.
Sivatagi létemnek vagy Te oázisa,
pillantásodért vadállatok elé dobnám mindenem.
Köss belém és vess ótvaros rongyok közé,
törd szét bordáim és menj a vadakhoz.
Áldozz fel oltárodon, mosolyogj csak,
férges tetemeden elkárhozott lélek.
Ne aggódj, csak én fuldoklom a szennyben,
a Te sorsod, vadul táncolni a fellegekben.
Sutba dobott ifjúságom kósza, vad réme,
érted folyt szívem utolsó csepp vére.