575. szám Vers

Halálvárás hideg szobában

Szerző:

Fagyos csillag ablakomba’
Rászállt egy jégvirág-csokorra.

Puha párna fejem alja,
Dunyhám húzom a nyakamba.
Bárcsak a tél itt se volna!

Langyos labda lám az álom,
Felém pattog rám találón.

A valóság hűvös kocka,
Felakasztva hosszú srófra.
Ketyeg, mint az ingaóra.

Rám huhog az éj sötéten.
Volt idő, amikor féltem.

Lelkem patyolat ing takarta.
Piszkos lett már, rég elhordta,
Itt-ott felfeslett a korca.

Halált sző a pók a falon.
Nem bánom már. Hívom, hagyom.

Várom, hogy a csönd beérjen.
Összeteszem kezem szépen:
Jaj, csak felkészülten érjen!

Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.

Kapcsolódó írások