Bűzölögjek újra a hullaszagtól
írjak talán csakazértis mégtöbbet
és legyek újra elégedett attól
hogy lehurrognak és/vagy körülröhögnek
Legyen talán továbbra is a heppem
hogy nem lehetek más csak sorsüldözött
égjen talán pofám mint só a sebben
ha helyet kapok a futottak között
Legyek újra a Múzsával haragban
ecseteljem bánatom száz sor hosszon
hogy tudatosuljon köztiagyamban:
sántít minden sor, mint egy öregasszony
Járjak a piszkozattal faltól-falig
mint aki elhiszi: külvilág nincsen
és ne is vitatkozzam, vagy csak alig
ha kioktat pár, madárfejű kisisten
Higgyem talán hogy megtart az öröklét
hogy én leszek a csepp majd, minden csapban
majd örüljek annak is, ha csak körtét
kapok, ha a kritikusom bekattan
Az égi jelet kutassam, keressem
legyek panaszos, – mint a termés: kaján
engedjem: minden soromból kitessen:
nem épeszű aki közölni kíván
Szedjek elő mindent, tudatom alól
és legyen az új versem is vagy fél flekk
segítsem olvasóm ha összeomol
mikor rájön: egyhez biztos nem értek
Viselkedjek úgy mint aki üdvözül
álljak büszkén mint egy öreg hokedli
verjem talán mellem ha ki az derül:
versemet hiba volt hagyni megszületni
