Meddig tartasz így, nyomorult élet?
a cigányok álma semmivé lesz
míg életért koldul s a világ rideg,
vagy inkább az ember, mely csupa ideg,
kisebb gondja nagyobb a másénál;
szomszédja hátán a nyomor sétál
s ha nézi, agyát kirázza a hideg;
hisz’ a putrik közt sem másképp kel a nap
s fényénél a félbehagyott házak
egy szebb kort ígértek s ma búbánat
száz foga rágja a nem vakolt falat,
egymásból élnek, senki meg nem marad;
gyűlölködnek s mégis – összejönnek:
nem jó egyedül, mert összetörnek.
