Indulnék, már annyi hívás,
De mennyi veszély, úgy fájna a botlás!
Őrzöm a lépteim magamnak –
Nem tipornak. Nem saraznak.
Lázadnék, de mi haszna lenne?
Volna- e társ, aki követne?
Őrzöm a haragom magamnak –
Csak túléljek. Megmaradjak.
Megtérnék, de ehhez is késő,
Maradok hát hit nélkül élő.
Őrzöm a tagadást magamnak –
Csak füstölnek. Harangoznak.
Szeretnék, de nincs kit ölelnem.
Minek a szívem fölemelnem?
Őrzöm a magányom magamnak –
Csak megcsalnak. Elárulnak.
Meghalnék, de meg se születtem,
Álmaim is élve temettem.
Őrzöm a fejfámat magamnak –
Nem sajnálnak. Nem siratnak.
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.