Egyik napon egy mesébe csöppentem kórházi ágyamon. Nem voltam teljesen tiszta. Bejött egy hölgy kezét fogta, mint egy kisbabát és az alábbi párbeszéd zajlott köztünk:
Hölgy: Megharapott egy macska és tetanuszt szeretnék kérni.
Én: Bocsánat, de nem ez az ügyeletes kórház. Kérem fáradjon át a János Kórházba ott el fogják látni.
Hölgy: Elnézést, de engem tegnap este harapott meg a macska. Nem lesz bajom?
Én: De, igen! Sajnos akkor már menthetetlen, elkapta a veszettséget!
Hölgy: Akkor most mit csináljak?
Én: Menjen vissza a szobájába. Vegyen a szájába egy nagy korty vizet és apránként nyelve le.
Hölgy: Rendben, köszönöm szépen Maga nagyon rendes “orvos”.
Én: Óh, köszönöm.
Kimegy a szobából és pár perc múlva visszajön igen sietve, kissé zaklatva.
Hölgy: Megittam a vizet.
Én: Nagyszerű. Akkor most már csak várni kell a hatást.
Hölgy: Egyébként én állatvédő vagyok.
Én: Igazán, az jó! Akkor jó helyen van, mert ez az állatkert.
A hölgy kezdett lenyugodni. De ekkor kezdődött az igazi poén. Nem tudta senki, hogy a professzor úr az ajtó árnyékában végig hallgatta beszélgetésünket. Ezután bement a nővérekhez és elmesélte nekik a sztorit nevetve.
Pár perc múlva jön egy nővér nevetve:
– Maga aztán nagy forma.
– Miért mi történt?
– A professzor úr elmesélte a sztorit. Azt mondta, hogy nem tudja most megmondani, ki a hülyébb, az, akit megharapott a macska, avagy aki az állatkertben érzi magát.
Likes
Nincs hozzászólás