Maga volt a borzadály. Isten verése. A végítélet. Az elmúlt éjszaka. Számomra. Álltam, reszkettem egy ezer ágú, nem tudom milyen fa alatt a biztos halálra várva. Telibe találó villámcsapás félelmében. A sok közül. Mert amennyi cikázott, kékesen lángolt felettem! Kár tagadni, rosszkor voltam rossz helyen. Ítéletidőben. Az égzengést időnként...
álmodtam álmodom egy gyönyörű holdat csillagokkal körítve szépen ragyogva türkizkék égen játszva minden szépséges kék méz és rezes aranyló színben csókra álló szájjal mely az enyém s lehelettel mely simogat csak mint a két karom végén a két forróvérű kéz és az ujjak… oh megfogtam fogom fölteszem az én...
tovább
Likes
S végre lehajtod az arcodat: egymagad állsz a világban vágyva virágra, akármire, bárkire: üljön öledbe kedvesen, ám de a vers: az alázat, ezért koponyádban sátrat emelnek a gondok; a gombod a nincs, gatya esne verve a port s kiröhögve se vékony a bőr a pofádon: rántod a vállad;...
tovább
Likes
A Város Mindenkié csoport tagjai úgy döntöttek időről időre ellátogatnak valakihez, pl. egy csoporttársukhoz és közben kirándulnak. Egy ilyen szeretet-program kapcsán kerestünk önkéntes sofőrt s hála Istennek jelentkezett István, hogy elvisz pár embert. Így indult a kis csapat fele busszal, fele kocsival Nőtincsre egy régi tagunkat, terjesztőtársamat meglátogatni, aki...
tovább
Likes
Rongyaimba burkolózva ballagok, Gyötör az éhség, és én csak kacagok. Patkányok rágják húsomat, Belém mar, aztán elszalad. Megosztom mással a semmimet, Erősítem a hitemet. De miben bízhatok, mondd, miben? Mikor csalódtam mindenkiben. Apám nem volt, anyám eldobott, Az élet csak pofozott. Átkozódnom kéne, de nem teszem, Az „életet” így...
tovább
Likes
Nem értem az embereket Mint a kutya ha megveszett Vicsorítva gyilkos szemmel Dühös sötét komor kedvvel Marják egymást szüntelen És ez mindig büntetlen Elnéznek a fejek felett Tovább ez már így nem mehet Gyerek megöli az apját Feldarabolja az anyját Feleség gyilkolja férjét Gyülülettel és a mérgét Rázudítja a...
tovább
Likes
A nyár az ősz és a tél csontvázai vad vitustáncot járnak itt már köröskörül sodornak erre-arra rángat ma minden és mint vitorláshajó ha az űróceánon a gerinc micsoda mélységek fölött száguld a magasabb dimenziórendszer- rész szelet szféra megképezhetetlenül iszonyú magasságai alatt sodródom álmaimban tehetetlenül képzelődések vágyak és szerelmek következtében...
tovább
Likes
Mise után vacsora Gazdagon terített asztal Belül az igei szegénység, Kívül a test és a vér vigasztal. Olyan vagyok, mint a meszelt sírok Kívül tiszta és fehér Belül csak csontok vannak, Miket a porladó idő majd elér. 0
tovább
Likes
„Néhány éve még azt kérdezgettük, ki ez a mosolygó, csoda-hangú lány, ma viszont már mindenki ismeri Palya Bea nevét. Lemezei sorra vezetik az eladási listákat, és tele a naptára itthoni és külföldi fellépésekkel. Mert ő a mai fiatal énekesek egyik legsokoldalúbb alkotója. Foglalkozik magyar, cigány, bolgár és más...
tovább
Likes
Ellentétes vágyak között egymás ellen ide oda átellenben – vér csorog a kereszten – jéghideg s tűzforró ágyak kátyúk és ágyúk mindenféle ténykedések húzások rángató irányok tájak s kint az űr vízmély vásznon ránc vibráló festékcsík mi beletűr toll s papír fölös szó szaporán két három szoprán alt s...
tovább
Likes
Kedves Hallgatók! Aki nem várta meg az előadás végét, ami bevallom, roppant unalmas szokott lenni, az most lemarad egy történetről. A reggeli kávézás közben elevenedett fel bennem, s gondoltam, miért ne oszthatnám meg Önökkel? Nagyon-nagyon régen történt. Önök Kedveseim, még gondolatban sem léteztek és a szüleik is legfeljebb...
tovább
Likes
Május elseje, a nyugdíjasnak nem ünnepe. Éli tovább szegény életét, közömbös az ünnep, közömbös a hét. Ténfereg és nem találja helyét, eszi a mindennapi kenyerét. Szomorúan nézi üres tenyerét, és eszi a mindennapi megszokott csupasz kenyerét. Húsra nem, vagy ritkán jut, a nyugdíjból úgy sem fut. Éli szerény életét,...
tovább
Likes
Ha már szeretteid Sárgult fényképekről megmerevedve, – Akár őslénytani leletek – Maradtak, S a valamikori barátok, Ha ugyan (mi e szó?) voltak, Családjukkal bíbelődnek, Míg egykori szerelmeid Jeggyűrűkkel ujjaikon gépelik Blogjaikba mindennapjaikat; Ha már szennyes, nyűtt s kopott Kabátodat húzza alá az örvény, A híd korlátjába félmeztelenül kapaszkodsz, És...
tovább
Likes
Emlékező Radnóti Miklósra „A fákra felfutott a szürkület… …s mi élünk itt tovább, – de nélküled.” Csecsemő fölsír, majd mély csönd terem: vajúdó arca sápadt-vértelen, – életet életért az áldozat – őrangyal fogta a pártodat, baba arcodon vérpír a festék alvadtan lepte testvéred testét, társsá szegődött örök árnyalak vádol:...
tovább
Likes
I believe elszáll szomor szemed csodája s csak egy keserű ajak maradsz mint egy szál gyászoló rózsa szája – én megszűnök – te kétségbeesésbe ragadsz… Jajj hogy nem vagyok több partod mellett a télnél: nyár létemre annak látsz, bár belém van zárva a tavasz s erőst a tél felé...
tovább
Likes
Amit tudott, vitt a vihar. Tehette, mert nem volt gátja. Szitaháló,nem akadály, földet, lelket bánat szántja. Ami maradt,kukacrágta. Férgekből is terem elég. Elmerengsz a délibábon, s az is tépve terül eléd. 0
tovább
Likes
Élj a mának, Dőlj a fának, Erőt meríts belőle, Mert reményt kapsz Tőle…… Bízd magad a fákra, S lobog benned, mint a fáklya, Ha hiszel benne, hogy a kéreg, Erő, kitartás……– nem féreg! A fa, bármilyen légyen, Ha Te vagy, az nem szégyen…… …..erősnek lenni, mert kell!!! – –...
tovább
Likes
Messze van a közeli hogy ha nem érem el Közel van távol Ha nem vagyok máshol És már elértem nem kell más Egy időre véget ér A rohanás Versenyfutás az idővel 0
tovább
Likes
Magamba roskadva Hótól terhelt egy vén fűzfa alatt Bánataim összességén csak Egy köd-reménység Fehérlett át a Tudat, hogy habár Messze is, de Vársz rám 0
tovább
Likes
Vágyad a napra tekint s ha elérheted: egy vagy az éjjel érzed a ritmusokat, de a homlokod izzad; a vérrel képedet elmaszatolja kezed s lehidalna a kedved: szertelenül sorakoznak a verssorok: éled a lába; gyáva ki engedi lógni s akárhogyan illeti segged, persze a talpa felével, elásva –...
tovább
Likes