Vágyad a napra tekint s ha elérheted: egy vagy az éjjel
érzed a ritmusokat, de a homlokod izzad; a vérrel
képedet elmaszatolja kezed s lehidalna a kedved:
szertelenül sorakoznak a verssorok: éled a lába;
gyáva ki engedi lógni s akárhogyan illeti segged,
persze a talpa felével, elásva – kiásod a vermed.
Tervedet összecsavarja a forma: szakadna anyába
ferde menet; beletörsz – merev ám a selejt s ha kacagna…
adva alapja: tudatlan ugatja, faragja, magában
állva se állja helyét: rabigát makog és zavarában;
trágya a szó: – hol a zord meg a mord bizony összeakadna…
Labda a gyomrod: ökölbe szorul; nem elég csak elégni
s élni a kínai lírai kínjait: írva megérni;
méred a verssorod – eltemetődöl a vers anyagában!
