I believe elszáll szomor szemed csodája
s csak egy keserű ajak maradsz
mint egy szál gyászoló rózsa szája –
én megszűnök – te kétségbeesésbe ragadsz…
Jajj hogy nem vagyok több partod
mellett a télnél: nyár létemre annak látsz,
bár belém van zárva a tavasz
s erőst a tél felé közelítek már…
szívtelen évszaknélküliséged
színtelenül kopár s úgy hömpölyögsz:
mint szürke víznek árja falaid között…
lustán mégis fenségesen
árnyad lelkemre hull s éget
rémségesen… úgy jársz te is mint
e világon szinte minden: ha már nem
leszek akkor becsülsz meg –
csak mint az Isten…
