álmodtam álmodom egy gyönyörű holdat
csillagokkal körítve szépen ragyogva türkizkék
égen játszva minden szépséges kék méz és rezes
aranyló színben csókra álló szájjal mely az enyém
s lehelettel mely simogat csak mint a két
karom végén a két forróvérű kéz és az ujjak…
oh megfogtam fogom fölteszem az én
cicám háza fölé rá a tetőre hadd simogassa
vigyázzon rá s ha fázik hát melegítse
helyettem is ki addigra már tán csak a
sírban álmodhatok tovább róla felé érte
hisz nem akar látni többé nem kíváncsi
elárvult elhagyott megunt szeretőjére
nem foglalkozik mással csak az unalmas
hivatallal nem akar hátráltatva lenni
velem s amin fekszem azzal a rám váró
szegényes rozoga ravatallal az ucsó tettként
azt kívánom ássanak el kietlen kősivatagban
jó mélyen és csak arccal lefelé fektetve –
ha újra születnék hát csak mint egy teve…
2011 május, második díj
