A
Lenyűgözött odafelé a sok szép erdő, a még szebb hegyek, dombok, maga a táj. Nagy élmény volt Vác felé s azon túl a látvány. Egy helyen elszörnyedve láttam, hogy egy része az erdőnek fekete, még mondtam is utitársamnak, hogy nézd, de kár érte, leégett. Ahogy közeledett a busz az erdő felé kiderült nem is égett le csak olyan nagyon sötétzöld volt a sok fa. Nagy megkönnyebbüléssel legeltettem tovább a csodás tájon szemeimet.
Jött a leszállás ideje, István olyan rendes volt, hogy kijött elénk, miután a többieket kitette, így nem kellet 3 km-t gyalogolnia senkinek. Így 11 órára le is értünk Borikához ahol szerény gyümölcsajándékunkat átadván leültünk beszélgetni.
De volt, ki alig ült le, el is aludt, a jó levegő elnyomta.
Majd hárman nekiálltunk az ebéd elkészítésének. Vittünk magunkkal kenyeret, vajat, sajtot, zöldségeket, összedaraboltuk s megkentük a kenyereket. A tízfős csapat jó ízűen falatozott a jó levegőn. Majd desszertnek jött egy kis eper, körte s banán. Miután jó részét elpusztítottuk, volt, aki napfürdőt vett, volt, ki mosogatott, de a többség beszélgetett s fotózkodott. Majd mivel a költészet napja is volt, a magammal vitt verses könyvből verseket olvastunk föl, sőt, nagy örömünkre, volt, aki fejből mondott pár verset.
Az idő sajnos jó társaságban hamar elmegy, így még megettük a maradék szendvicseket s István lassan visszavitt minket a buszhoz. Borikát biztos kifárasztottuk, de azért látszott, hogy tényleg örült nekünk.
Nagyon szépen köszönjük Istvánnak az ingyenes fuvart s hogy a vasárnapját ránk áldozta, Borikának meg a vendégszeretetét. Bátran állíthatom, hogy boldogan s jó érzéssel jött haza mindenki. Jó volt kikapcsolódni kicsit.
Köszönöm, hogy én is ott lehettem.
