Az alábukó Nap lángolása bíborra színezve pupilláim, vörös leplet feszített a Földre. E sötétlő föllobbanás varázsán éjjé foszlott a mezítlábas, bakancsos, füstös, porarcú világ, s ismét, mint már annyiszor gombostűfejnyi pontokban köröttem föl-föl villant a tér, gyöngéd érzéseken lebegtem ahogy lágyan simítva arcom körbesétáltak e fénylő pontok: —-...
Megyek költeni. Dehogy is fiókákat! Verset írni. Mondták, itt az ideje. Legfőképpen Manci néni mondta. A főző asszony. Ő már csak tudja. Há-rom elemivel. (Még a régi típusú nyolc általánost sem érve el.) Száraz, rekedtes, károgásra emlékeztető hangján hangsúlyozta: Rengeteg díjat, elismerést kaptam én már így is. Jóhiszeműen. Előlegben....
tovább
Likes
Árvák, tékozlók, az aláhajló hegyeken felkaptatók. Megyünk a száraz-gyapjas fűben és a rőt falevelek közt. A sziklák réseiben gödröt vájnak maguknak a tollfosztott szárnytalan virágmagok. Széttárul a csend. Megállunk. Megpihenünk. Széjjelnézünk. Átjárja lelki valónkat egy arc parttalan hullámverése. Aztán leborulunk, meghajolunk, térde hullunk. Azután tűzre vetjük hiú emberi vágyainkat....
tovább
Likes
Emberkénk iszik-iszik a jó kis kannás bornak nevezett lőréből. Nem is baj ez egy darabig. Igen ám, de van egy súlyos bőrbetegsége. A Lőre barátilag: – Igyál belőlem, majd én helyrehozlak! – Köszi. – Hajrá, iszik tovább bőségesen. A betegség bedurvul, még jobban odavág. Terjed villámgyorsan, még erősebben. –...
tovább
Likes
Számtalanszor jött úgy látogatóba, hogy nálunk szerelte szét, javította, vagy mosta le a kocsit. Mi kertes házban laktunk, ők meg emeleten. Amikor elutazott, vagy külföldi munkát vállalt, akkor is a mi kertünkben álldogált a kis autó. Most fűzfavirágzás ideje van, s az egész fa zsong a méhektől. Az alatta...
tovább
Likes
Bort nyitok s bajra gondolok életem is végig pörög már üveg szeszek és vad angyalok emelik rám az éjszakát. Részeg álmomban Istennel paroláznék ám tekintetemtől már Ő is elforog asztalom haván tócsa ha csordul a hajnal vére az? Vagy csak kidöntött borok Bohóc álarcom unalmas már, nincs ki megsegítené...
tovább
Likes
Az általános iskola második osztályába jártam. Már első osztályban kiharcoltam apám segítségével, hogy az utolsó padban ülhessek egy lánnyal, aki szintén tudott már írni, olvasni és számolni. Így mi ketten nyugodtan olvashattuk kedvenc regényeinket, és csak akkor kellett figyelnünk, ha erre a tanár néni külön figyelmeztetett. Ilyenkor gyorsan feleltünk...
tovább
Likes
Arcom mögött, Egy előhívás közben Fényt kapott gondolat. Meg szeretnélek csókolni, De már elvesztettelek szemem elől. Míg a Lánchídon átsétálok, Belekarolsz a hajnali csendbe. Arcod mögött, Emlékem halovány képe, Rálöttyintetted a kávét, Aztán hajszárítóval kezedben… Meg szeretnél csókolni, De már elvesztettél szemed elől, Nincs az a távcső, ami segíthetne...
tovább
Likes
Hej Piroskám, kis galambom jer a Zagyva partra, dűlj le mellém, fogadalom gyűlt az ajakamra. Fogadom, hogy soha mással nem gondolok arra, amiért most mi egymással megyünk le a partra. Selyem pázsit puhasága s karom ölelése, a szívedet gyújtsa lángra, s kedved ölelésre. Ki nem írom a nevünket kapuk...
tovább
Likes
Az egyik legősibb klasszikus indiai tánc, az egyre szélesebb körben ismert Bharatanátjam magyarországi nagykövetével, Somi Pannival beszélgetünk nőiségről, táncról, testről, tudatról. – Hogyan jutottál el az indológiáig, hogyan a bharatanátjamig? – Nem készültem mindig táncosnak és az indiai kultúra sem érdekel zsenge gyermekkorom óta. Rendes, átlagos budai családból származom,...
tovább
Likes
A csövi mindenkit ismert a Teleki-tér környékén – így sajnos engem is. Nem is lett volna különösebb baj – jószívű, bohémtermészetű emberke volt, aki csekély havi jövedelmét rendszeresen elitta velünk a Kecskében – de abszurd ötleteivel, csapongó fantáziájával újabb és újabb találmányteremtésének méltatásával nemegyszer tette próbára asztaltársainak idegeit. A...
tovább
Likes
Dühös voltam a világra. Lehet, hogy az utazás tette a kombinón, a nagy meleg, ahogyan a férfiak és nők összepréselődtek, szívták egymás nehéz szagát, a délutánra maradt mosdatlanság érződött róluk. A villamos mellett jól öltözött urak és hölgyek, tisztán és nyugodtan vitték előre a kocsijukat a dugóban, ki tudja...
tovább
Likes
Felvetődik a kérdés, hogy miért váltak annyian földönfutókká az elmúlt immár közel húsz év során? Az ezt megelőző évtizedekben is nagyon-nagyon sokan éltek mélyszegénységben, az sem kizárt, hogy többen, mint ma. Rosszak, sőt rosszabbak voltak a lakásviszonyok, s a lakáshoz jutás sem a szegények kiváltsága volt. Ellenkezőleg. Munka nélkül...
tovább
Likes
Tizenhat éve vagyok hajléktalan, de ahelyett, hogy csökkent volna az otthontalanná vált emberek száma, inkább egyre többen lettek az utcán és a tömegszállásokon. A rendszerváltás húsz évvel ezelőtt látványossá tette az otthontalan emberek életét. Az állam és a társadalom szociálisan érzékeny része hatalmas energiát fektetett abba, hogy ezek az...
tovább
Likes
Szerkesztőségünkben a Supernem együttes frontemberét, Papp Szabolcsot faggatom két kávé és húsz deka mogyoró társaságában. Sőt, látásproblémáink dacára a digitális diktafont is sikerült bekapcsolnunk… – Hol és milyen körülmények között nevelkedtél? – 1976. február 19-én Békéscsabán születtem. Édesanyám békéscsabai, édesapám pedig nyíregyházi születésű. Levente bátyám hét évvel idősebb nálam....
tovább
Likes
„A szemedet, arcod mélységes, sötét” barnás „tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem, és éneklem e szédület szeretetét. Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha belevillansz? ki tudja, mivel van mélye teli? Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém...
tovább
Likes
Már azt hittem, hogy engem már nem érhet meglepetés. Túl vagyok, nem csak a hatvanon, hanem minden lehető és lehetetlen eseten, történésen. És akkor tessék! Ide jön nekem ez az asszony, s úgy cifrázza előttem magát egy selyemkendővel, hogy különbül ezt egy Kiskunsági cifra szűr sem teszi. Csak úgy...
tovább
Likes
Nagyon nehéz a pusztulás, és oly könnyű még nem vagyok, hogy hagynám, csillag nyomjon össze gravitáló csillagot. Ezért fekete villanásból nem fény, nem szín, de felragyog az az idő azon az égitesten: a végtelen jelenné olvadott. Nem görbül így tér, se emlékezet. Nem lát soha filozófia Meg nem fejthet...
tovább
Likes
Nemrégiben szembesültem a halállal. Egy ismerősöm vetett véget az életének. Megdöbbentő, sőt megrázó eseménynek éltük át többen is, akik ismertük. Tudtuk, hogy beilleszkedési problémái mellet más gondja, baja is volt, de ahogy az örömök, úgy a bánatok is véget érnek egyszer. Minden nap új lehetőséget, reménységet adhat. Elgondolkodtatott, hogy...
tovább
Likes