Az alábbi interjúban egy olyan zenekarról lesz szó, akik ma már talán nem média sztárok, új felvételeikkel alig szerepelnek a tv-ben, nincsenek ott a Szigeten. Mégis sikeresek, rengeteget turnéznak, határon innen és túl. Németh Alajossal, azaz Lojzival beszélgettünk, ő az együttes egyedül megmaradt alapító tagja, basszusgitáros, szövegíró, zeneszerző, hangmérnök,...
Süt a nap sárga foltok poty ognak fűre fára villamosra sárgán a sárga lustán araszolva velem szemben ül kedvesem pár világoskék paca egy kerítésen most felállt bement s tartózkodnom kell mert meg – itt meg – nem érinthetem,… hiába csókolnám szemét száját nyakát pár reklámon elhaladó autókon piros vörös...
Áprilisig nem is tudtak egymásról, hogy él-e a másik, vagy sem. De a véletlen összehozta őket az egyik Kőbányai nagyáruház bejáratánál. A váratlan találkozásnak nem lehetett tudni hogy melyikük örült, melyikük nem, mindenesetre a nagy alkalomra, ott helyben koccintottak, egy leértékelt üveg borral. Nem is maradt a hét deciből...
Kiüresedett terek, Szótlan holnapok, Mi az, mit tőlük Árvaságunkban kaphatok? Fordulunk az Ég felé Összeráncolt homlokkal, Miért bennünket sújt Kegyvesztettség kínokkal? Hatalmasok kapzsisága Csörgeti bilincsét, Mi tegnap fedél volt Mára lett csillagos ég. Óh! Istenünk! Adj méltóságot, kegyeset, Néha emberséges órákat Torokszorításoktól menteset. 0
Lassan sötétedett, Anna napja volt. A folyosóra kinézve konyhám ablakából csodálkozva bámultam a szomszédok ablakaiban a fehér, piros és rózsaszín muskátlik orgiáját, és a petúniák sötétlila pompáját. Lelkemet szokatlan nyugalom szállta meg, ahogyan jöttem lakásomba az Almássy téren keresztül, egy hajléktalanra figyeltem, délelőtt is ott volt, csak akkor aludt....
Ponttá zsugorodott az Ég, petróleum fénye derengett, néprádiók recsegésére vonulók éljenzése kántált új utat. – ministránsnak vörös kendőt, munkát a munkásnak – Tapsoló hazának hangszórók harsogtak acélreményt, s örök harchoz örök ellenséget. Önfejére csorgó vérmámorból, mezítlábakra csizmát, bakancsot húzva szédültünk „Békeharcba” — vérrel mosott arcunk, s bukott forradalmunk...
Másnap délután már a szemészet előtt várakozott az egész család. Megpróbáltam a várakozás hosszú idejét olvasással eltölteni, de a betűsorok eldőltek. Ezen felül már reggel óta egyre sűrűbb köd ereszkedett a két szemem elé, amitől már nem tudtam megkülönböztetni az a és e betűt sem. Fel kellett adnom az...
Duruzsol a TV, Pedig senki se nézi, A serpenyő aljára Ráég a prézli. Villanykörte-foglalatot Lóbál a lépcsőházi huzat, Kiég majd az is: Hetekig töksötét marad. A kőlépcsőn várja Egy lány a királyfit, Túl a harmincon – annyit percenként ásít –, Csak a teste van ott, És már régen megszokták,...
Fizikailag érezhetően nyom az idő súlya présel mindaz mi már letelt s mi még hátravan állandó sürgetés en avant csináld tedd meg újra in both senses it applies – papíron, ágyakban You know it? Újra s újra gyakrabban hajszoltan bújva szavakba húsba hát csupaszabban bátrabban minden vártnak ellen menve...
Jószágom a madár Már nekem csiripel, Zeng a varjú kár, kár,… Rá költő bút cipel. Reményúton jár, jár,… S a szép jövő vár, vár,… Kint a tájon Öröm várjon! 0
Ki van az utcán Csöves, vagy drogos, A fel nem tett kérdés akkor is jogos. Mert aki zárva járja útját És keresi időszerű múltját Az az utca foglya Mert az utca fogja Bár tudom, hogy sokfélék a nézetek Kockák, körök, gúlák, és négyzetek. 0
A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédelmi csoport képviseltében Balog Gyula és Misetics Bálint 2010. július 19-én meghívott székértőként részt vett az Országgyűlés Ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságának Lakhatási albizottsága alakuló ülésén. A kormányt Herpai Balázs és Farkas Judit képviselték, akik elsősorban a már meglévő lakáspolitikai programokról beszéltek, és az...
Pénteken lejár a bérletem. Jaj nekem! Hasta manjana veletek, holnap, itt, – de rajtam már az isten sem segít! Hiába minden, belátom: lejár a bérletem pénteken. Szombaton egy távoli vonalon utazom. Ég velem! Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. 0
Réges-régen, a nagy főníciai birodalomban, élt egy gazdag kereskedő, akit Xalumbitilnak hívtak. Az öreg mesteri hévvel igazgatta, gyarapította birodalmát; kereskedő flottájával nyers drágaköveket, szőnyegeket, szőtteseket, illatszereket szállított a Földközi tenger medencéinek nagyvárosaiba, ahonnan ékszereket, nemes acélból készült fegyvereket, réz-bronz tárgyakat, gabonát és olivaolajat hozott magával. Az üzlet virágzott, de...
Bort nyitok s bajra gondolok életem is végig pörög már üveg szeszek és vad angyalok emelik rám az éjszakát. Részeg álmomban Istennel paroláznék ám tekintetemtől már Ő is elforog asztalom haván tócsa ha csordul a hajnal vére az? Vagy csak kidöntött borok Bohóc álarcom unalmas már, nincs ki megsegítené...
Az általános iskola második osztályába jártam. Már első osztályban kiharcoltam apám segítségével, hogy az utolsó padban ülhessek egy lánnyal, aki szintén tudott már írni, olvasni és számolni. Így mi ketten nyugodtan olvashattuk kedvenc regényeinket, és csak akkor kellett figyelnünk, ha erre a tanár néni külön figyelmeztetett. Ilyenkor gyorsan feleltünk...
Arcom mögött, Egy előhívás közben Fényt kapott gondolat. Meg szeretnélek csókolni, De már elvesztettelek szemem elől. Míg a Lánchídon átsétálok, Belekarolsz a hajnali csendbe. Arcod mögött, Emlékem halovány képe, Rálöttyintetted a kávét, Aztán hajszárítóval kezedben… Meg szeretnél csókolni, De már elvesztettél szemed elől, Nincs az a távcső, ami segíthetne...
Hej Piroskám, kis galambom jer a Zagyva partra, dűlj le mellém, fogadalom gyűlt az ajakamra. Fogadom, hogy soha mással nem gondolok arra, amiért most mi egymással megyünk le a partra. Selyem pázsit puhasága s karom ölelése, a szívedet gyújtsa lángra, s kedved ölelésre. Ki nem írom a nevünket kapuk...
Az egyik legősibb klasszikus indiai tánc, az egyre szélesebb körben ismert Bharatanátjam magyarországi nagykövetével, Somi Pannival beszélgetünk nőiségről, táncról, testről, tudatról. – Hogyan jutottál el az indológiáig, hogyan a bharatanátjamig? – Nem készültem mindig táncosnak és az indiai kultúra sem érdekel zsenge gyermekkorom óta. Rendes, átlagos budai családból származom,...
A csövi mindenkit ismert a Teleki-tér környékén – így sajnos engem is. Nem is lett volna különösebb baj – jószívű, bohémtermészetű emberke volt, aki csekély havi jövedelmét rendszeresen elitta velünk a Kecskében – de abszurd ötleteivel, csapongó fantáziájával újabb és újabb találmányteremtésének méltatásával nemegyszer tette próbára asztaltársainak idegeit. A...