menekülve vittem magammal
az éjszakát az éjt – valamennyinek
a zaja a szaga vitt magával engem –
saját magamhoz magam
magamtól menteni mentem
úgy találtam rád találtál
Te engem – az hogy most
el-eltévelygünk egymás mellett
röpke vakság átmeneti helyzet
mindaz ami bennünket most elválaszt
összeköt még minket megláthasd
lesz még csók és ölelés örömteli
hancúr heves és gyönyörű olyan
megunhatatlan s mi el
soha nem fáraszt… szemeink
csillogása az éjben telten
a kéjjel fölülmúl minden fároszt…
egy kis összekoccanás a két test
között szebb röppályát rajzol ki
mint bármelyik égitesté –
és a legnagyobb sötétben
is hajnali fényt áraszt…
2013 június, első díj