Nézd a felhőt, tűz égeti!
Vörös tollú, vörös szemű,
vörösbegyű rút keselyű:
száll a rétre, száll az égre,
kis házikó kéményére.
Hess te ronda!
Hess te kánya!
Szállj el innen éjszakára.
Hol az otthon?
Hol az édes?
Készülődünk a fejéshez.
A sarokban sok kis gyermek
egy kupacban lehevertek.
Kenyérillat? Ó be régen
terjengett a kemencében.
Most a pók fon benne csöndet,
fáj az ütés minden rögnek.
Lent a rögnek, fent a fának,
virradatlan éjszakának.
Bakos Pál
