A rendszerváltás hajnalán: – Te a Géza tényleg ellenálló volt? – Az hát. Nem is akármilyen. A borfesztiválon a sokadik sátor után az utolsó poharat már nem tudta felemelni. Ellenállt neki! – És aztán? Kitéblábolt a közeli erdőbe. Kijózanodni. Lehuppant egy odvas fatörzsre. Amikor? – Amikor közeledni látott egy...
Sem a szépirodalomban, sem a néphagyomány vaskos köteteiben nem akadtam, legfeljebb csak hasonlóra ahhoz, ahogy én a kenyérrel, nyugodtan mondhatni, hogy tejtestvérével találkoztam. Az igaz, hogy az ügyben különösebb kutatásokat nem végeztem, mégis ki merem jelenteni, hogy a jelenség – mi lenne más –, egyedülálló. Hasonló, persze, például az...
tovább
Likes
A ködben úszó Tisza-parti házacska felől csattanás hallik. Mintha pisztoly dördült volna. A punnyadásvírussal fertőzött falucska ébredezni kezd. Most bezzeg villámgyorsan megtelik az utca a népekkel. Végre történik valami. Valami, ami mostantól megkülönbözteti, kiemeli őket a többi lusta, álmos falu közül. A legutóbbi jelentős esemény errefelé akkor volt, amikor...
tovább
Likes
Perzselő nyár volt Honey, gyere a kertbe, mondtad Érett szilvák lógtak a fán De most tél harap belénk Keserű tea dalol Ázsiáról Lassan száll a füst és az idő Se nappal se éjjel nem megy ma a munka, nosztalgia álmodik velünk, barátok, katonák háború és béke, kéziratok néhány...
tovább
Likes
Itt a vég – nyögte a férfi. Az ágyon feküdt nagyokat lélegzet, a feje hasogatott, mintha ezer meg ezer harkály kalapált volna. Óvatosan felült. Szédült is. Lassan felállt, és kiballagott a fürdőszobába. Belenézett a tükörbe, és az elé táruló látvány elborzasztotta. Sápadt arc, karikás szemek. Nem tudta mi baja,...
tovább
Likes
Nyüzsgő kocsmában ugrál szegény Andi, nincsen pihenője, nem tud megnyugodni. Kiabáló hangos itt a népség, szegény kicsi Andi, ő egyedül a szépség. Lángost süt, és italt mér, attól függ, hogy ki mit kér. Zárórára fáradt nagyon, én is megyek, és itt hagyom. 0
tovább
Likes
értekezlet hamis ha IQ de elérte a kazlat kéne tán hogy oda legyen érte? s nem is egy tanka pengeként hasítva az érbe ferdén lett rakva és félre felhőn száll az ég le a fagy ragya verte térdre 0
tovább
Likes
amikor bolyongó léptekkel megyek aláhullott vállal mint vert emberek nem hinnéd miért is hinnéd olyankor érzem magam néha a fejem fölött is vagyok sebzett tüdőm a szárnyam s már elhagyhatnám magányos őrhelyem mit őrizzek mit vigyázzak csorba fegyveremmel? az álmot? a tudattalan testet? kínlódó szavainkat kötözze így az elme?...
tovább
Likes
Vidáman szálló, felhők közt repkedő madarak. Ott oda fut olybá’ tűnik szabadak. De mikor leszállnak, félniük kell Mert nem tudják, mi vár a felhő alatt! Hallgatólagosan megbosszult gondolataim. Önsanyargatásra kényszerítve Bele nem remélt vágyaim netovábbja. Szívem marcangolásával nem törődve Én magam hibáit nem keresve, csak állva! Hihetetlen gondolatok fuldokolnak...
tovább
Likes
A holdfény besurrant az ablakon megtörve a függöny árnyékát erős fénye mint megannyi lámpa nappallá tette a magányos éjszakát Vonyító kutya panasza égig száll üdvözlés ez vagy tán félelem csak ő tudja no meg a többi eb vagy talán nincs ebben semmi értelem A holdfény játszik-alakot varázsol a sötétség...
tovább
Likes
(gyermekkorom analízise) Csaltam. – színleltem születést. Fájt egy kicsit, a csillagok közt az űrt karmolta ujjam. Kapkodtam, elromlott valami, nagyon magam maradtam. Mímeltem ordítást, gügyögést, kiharcoltam az ölelést, – világ elől egy csöppnyi rést, kellett, ha nem anyám ölébe bújtam. Nem volt igaz, mindegyre csaltam. Ma sem tudom és...
tovább
Likes
Tovább aludtam, mint szabadna, keltegetett hiányod. Lustán elhúztam a függyönyt, s húzta velem hiányod. A „kotyogóból” lefőtt a kávé, csészémbe töltött hiányod. Előkotortam cigarettám, tűzzel kínált hiányod. Rámzuhogó víz alól szóltam, És benyújtotta, mit kértem, hiányod. Munka után loholtam, vállon veregetve bíztatott hiányod. Indultam...
tovább
Likes
Végeztél magaddal, Mert Életed cirokseprűként viharzott, És felsöpörted vele eltékozolt lehetőségeid szemetét. Nem engedted, hogy odébb vigyelek a gödörtől, Látnom kellett 23 év kétségbeesett kapkodását, És végletes lépését. A telefonomban még itt őrzöm legutolsó üzeneted. Képtelen vagyok kitörölni… Az utak rögösek sírodhoz felkapaszkodva, És amikor ott vagyok, Detti, Egész...
tovább
Likes
Pataky P. Dániel Junior Prima-díjas, fiatal operaénekessel beszélgetek fellépése után. A magyar és német operaházakat betöltő hibátlan tenorhang hol líraian, hol játékosan tölti meg a Fészek Művészklub termét. A tenor a dalest teljes bevételét a Csöbörből Vödörbe Humorfesztivál részére ajánlotta fel, melyet a Fedél Nélkül és a Vöröskereszt AHA-színpada...
tovább
Likes
Jó kezű asztalosmester volt. Kora hajnaltól sötétedésig csak a munkájának élt, és mégis, megmagyarázhatatlan érzésekkel tért nyugovóra esténként. Valami hiányzott neki. Rengeteg fejtörés után rájött, hogy egy utódra, egy saját gyermekre van szüksége. Látta az imitt-amott felcseperedő gyermekeket, és irigyelni kezdte a szüleiket. Egyedül éldegélt hosszú éveken át, és...
tovább
Likes
Hommage Sz. Lehelné Júlia általános iskolai földrajz-biológia szakos tanárnőnek és Ungár István középiskolai zenetörténet tanárnak. „Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar – és vannak gerinctelen kétlábú csótányok is.” A 2005. esztendő tavaszán, a rendszerváltoztatás munkanélküli áldozataként – kényszerlakhelyemen, egy újpalotai szükséglakásban – zenehallgatással és alkoholizálással múlattam az...
tovább
Likes
Valaha régen ölelésed adta a ruhám – most itt az üres fák között máshogy van már minden – a fákat, a bokrokat viselem és a mardosó hiányt… Tüskés, hajlott ágakból készül koronám, avarral rakva bőven s hántok magamnak karmolt s kötözött fakéregből mellvértet, cukorjuhar-levelekből húzok a mancsaimra ujjatlan kesztyűt…...
tovább
Likes
Tudna-e Ön melleket csókolni szúette erdei kunyhó mellett nyárközép havában? A deresedő pincérnek, mint minden vendéglátósnak csapnivalóan rossz volt a modora. Tudnék – nyújtózott a lány. De most inkább csónakáznék a tavon, azután ledőlnék aludni egy fa alá a parton. Ha megöregszem majd, – sóhajtotta a dekoltázs – minden...
tovább
Likes
Neked adtam mindent, amit kértél. Átöleltelek mindig, amikor féltél. Átéreztem a bánatodat. Elhittem minden szép szavadat. Átmelegítettelek, ha fáztál. Ételed, italod asztalomon várt rád. Megértettem minden gondolatod. Szerettem minden mozdulatod. Most egyedül vagyok, te nem vagy sehol. Köröttem a napfény sötét pokol. Szemmel verem, aki nevetni mer. Pusztulhat minden,...
tovább
Likes
A csillag halvány fénye ring a hullámokon. Behunyt szemmel pihen, mert elfáradt nagyon. Oly hosszú volt az út az égi téren át, Kerülve kósza üstökösnép szikrázó záporát. Úgy vágtatott, mint egy szilaj, játékos csikó, Röpült, hisz fürödni hívta őt a földi tó! És most, hogy lemosta a végtelen porát,...
tovább
Likes