Sétáltunk csak te meg én,
Egy hideg nyári napnak éjjelén.
Két hajléktalan szív, mely egybeforrt,
Szemünkből a könny, s az eső kimosta a port.
Padra ültünk fáradtan és éhesen,
Szeretve egymást édesen.
Kóbor kutyán segítettünk te meg én…
Szerelmet esküdtünk rút hajnal elején.
Örökkön örökké veled maradok,
Mással közös úton többé nem haladok.
Rabul ejtettél édes barna lány,
Eső után csak nekünk ragyog a szivárvány.
Újra együttlehetnénk csak te meg én,
Szeretnénk egymást őszintén.
Sétáltunk csak te meg én,
Egy hideg nyári napnak éjjelén.
