497. szám Vers

Generációk

Szerző:

Ülök a hármas villamoson,
Táskáim szorosan az oldalamon.
Mellémül egy tini csávó,
Szájában pukkanós rágó.

Folyamatosan pattog a rágó,
Arcomat figyeli a csávó,
Mikor fogom megelégelni,
S lökött felnőttként helyretenni.

Juszt sem teszem, egye kánya,
– Önuralmam jó próbája –
S egyre azon gondolkodom,
Pukkasztottam én polgárt egykoron ?
                         
Fiúsított csikágói lány voltam,
Verekedni, tőrt faragni megtanultam.
 S egyre biztosan emlékszem:
– bevallani talán szégyen… –

 Bocs hát régi házmesterek,
 Hogy tíz után kicsengettelek,
 Aztán elfutottam menten,
 S kapukulccsal hazamentem.

 Hosszú évek távlatából…
 Tudod mit, hát pattogj, Csávó!

Kapcsolódó írások