Ülök a hármas villamoson,
Táskáim szorosan az oldalamon.
Mellémül egy tini csávó,
Szájában pukkanós rágó.
Folyamatosan pattog a rágó,
Arcomat figyeli a csávó,
Mikor fogom megelégelni,
S lökött felnőttként helyretenni.
Juszt sem teszem, egye kánya,
– Önuralmam jó próbája –
S egyre azon gondolkodom,
Pukkasztottam én polgárt egykoron ?
Fiúsított csikágói lány voltam,
Verekedni, tőrt faragni megtanultam.
S egyre biztosan emlékszem:
– bevallani talán szégyen… –
Bocs hát régi házmesterek,
Hogy tíz után kicsengettelek,
Aztán elfutottam menten,
S kapukulccsal hazamentem.
Hosszú évek távlatából…
Tudod mit, hát pattogj, Csávó!
