Süvítő szél, vad hózápor,
elrugaszkodik a madárka a faágról.
Szél szárnyán röppen ide, oda,
hiába szeretne, nem halad sehova.
Fagyos végtagokkal lepottyan a hóba,
úgy érzi magát mint hal, a befagyott tóban.
Egyhelyben topog, nem halad sehova,
inába száll bátorsága, messze el, tova.
Szárnyaival csapkodja átfagyott kis testét,
szeretné megérni még a holnap estét.
Hiszen holnap van Karácsony! Bárcsak haza jutna,
örömében a szobában körbe, körbe futna.
Futna, verdesne apró szárnyaival,
nem kéne megküzdjön a jövő árnyaival.
Még lépked a hóban egyet, kettőt,
majd oldalára dől s puffan rettentőt.
Ropog a hó, kutya ugat, csahol,
léptek közelednek, nem messze valahol.
Nyughass Bolhás! Korholja anyóka az ebet,
kabátja alá rejti a madárkát, kit a hóból felszedett.
Másnap a madárka jó melegre ébredt,
csodálkozó szemeit kitárta, hát még élek? Élek!
Remélem madárka elég volt a lecke,
nem repülsz el csak úgy, ki a téli estbe!
Madárka bólogatott, tudta jól magában,
minden megtörténhet Karácsony havában!
elrugaszkodik a madárka a faágról.
Szél szárnyán röppen ide, oda,
hiába szeretne, nem halad sehova.
Fagyos végtagokkal lepottyan a hóba,
úgy érzi magát mint hal, a befagyott tóban.
Egyhelyben topog, nem halad sehova,
inába száll bátorsága, messze el, tova.
Szárnyaival csapkodja átfagyott kis testét,
szeretné megérni még a holnap estét.
Hiszen holnap van Karácsony! Bárcsak haza jutna,
örömében a szobában körbe, körbe futna.
Futna, verdesne apró szárnyaival,
nem kéne megküzdjön a jövő árnyaival.
Még lépked a hóban egyet, kettőt,
majd oldalára dől s puffan rettentőt.
Ropog a hó, kutya ugat, csahol,
léptek közelednek, nem messze valahol.
Nyughass Bolhás! Korholja anyóka az ebet,
kabátja alá rejti a madárkát, kit a hóból felszedett.
Másnap a madárka jó melegre ébredt,
csodálkozó szemeit kitárta, hát még élek? Élek!
Remélem madárka elég volt a lecke,
nem repülsz el csak úgy, ki a téli estbe!
Madárka bólogatott, tudta jól magában,
minden megtörténhet Karácsony havában!
