Gyűrött papírlapon magányos szavak
alvó pulzusa egyre csak hevül,
ottfelejtett formák huncutkodnak rajta,
pucér szeméremben vígan, huncutul.
Virágzik körülötted a cirógató ének,
gyűjtögetve mindent, amit féltesz,
harangját kongatja haldokló szívének,
ami ma még kényes,holnap túl veszélyes.
Bomlott szárnyakat alázol, arcán kétség,
szelíd nyoma tenyeremben lüktet,
másképpen vonz és taszít a mélység
és külön-külön babonáz bennünket,
de mindegy,hogy az árnyak merre tartanak,
betakarom magam szürke egekkel,
sejtjeimben törpe mágnesek hajtanak,
és tovább játszom a fehér reggelekkel.
alvó pulzusa egyre csak hevül,
ottfelejtett formák huncutkodnak rajta,
pucér szeméremben vígan, huncutul.
Virágzik körülötted a cirógató ének,
gyűjtögetve mindent, amit féltesz,
harangját kongatja haldokló szívének,
ami ma még kényes,holnap túl veszélyes.
Bomlott szárnyakat alázol, arcán kétség,
szelíd nyoma tenyeremben lüktet,
másképpen vonz és taszít a mélység
és külön-külön babonáz bennünket,
de mindegy,hogy az árnyak merre tartanak,
betakarom magam szürke egekkel,
sejtjeimben törpe mágnesek hajtanak,
és tovább játszom a fehér reggelekkel.
2014
január
2. díj
