508. szám Vers

When I die

ha meghalok meghalok kezeim nem írnak több verset s bennük lévő egész vagy fél-őrült dallamot rajzokat sem gyártok tovább és nem is festek nem vágom falhoz dühödve a ceruzát az ecsetet a széttépett vázlatot hangom nem hallik többé ahogy strófát recitál – ez az egy legalább tiszta haszon… s...
506. szám Vers

Érték

Arcunk és gesztusaink mögött maradunk némák néhány súlyosan kiejtett szó ami néz ránk lehúzza mindannak a súlya mirol nem tudunk semmit vagy csak mit nem mondunk ki úszunk csendesen ringatózva az árulás tengerén s csak a vízbefúlt arcok néznek vissza tükrünkbol ránk hullám okat ver köröskörül a pszichikai szél...
508. szám Vers

Kincsem…

kincsem nincsen felhő libben a nap is itten be tippen – toppan magányom roppan magammal hoztam húztam toltam az időt elnyűttem mint a cipőm szakadt álmom nem találom foltos az én rongy világom köddel elszállt ujjaim közül kihullt a nyár szívemből kivettem szemeidbe beletettem nézve lássad árvaságom madár füttyös...
506. szám Vers

Egy kalóz mosolyával

egy kalóz mosolyával nézem őt a nőt a karcsút müezzin lágy szaván versem minaret csúcsáig úszik tengerre magyar lelkem lékem szerelem brutuszok tógák szirének és te? inged vánkosod padlód asztalod emelem kalapom szeretem kosod fáradt csillagjós hamis remények zenészek filmek golgotánk kálváriátok hegyen három olajfa integet kinek? ópium a...
508. szám Vers

Bazárban ezüst…

bazárban ezüst kancsó jó bor selymes fehér bébiteve ezeregy dirham mindössze megvenném mi legyen a neve? fátime kedvesem kedvét keresem mit szólna ha havva? magyarul e szép dallamos név bordából lett csinos éva biblia első asszonya ádám hites neje jól kever tarokk ördög bibliája fortuna kígyó bűnre nevel miszter...
506. szám Vers

Soha így még szerelem soha

nem tettem semmit hogy szerelmünk elkerulje az összeomlást úgy hittem kosziklára teremtetett most lépkedek a murván késon tudatosult bennem : a szikla is fogyatkozik lezúduló tömbök apró szilánkok helyét fáradhatatlanul betömködni erotlen és gyáva voltam – vagyok csak sepregettem a lehulló darabkákat tökéletességet színlelve – divat holott soha így...
508. szám Vers

Továbbajándékozás

Ajándék vers – csak jött, hát elteszem. Játéknak jó! – és nem kell megdolgoznom érte. Továbbadom – tetszik? Tiéd lehet. Játéknak jó… – tedd el! s leírnom már megérte. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. 0
508. szám Vers

Úgy, ahogy van

Minden gyűrött álmot, Úgy, ahogy van, Tennék eléd, Kedves,- De mert Néked díszdobozban Járnak kivasalt, szép selyembrokátok, Hát várj. Gyűrődöttségük illatát Érzed majd, Bárhogyan is legyenek azok Testedre fonódva. 0
507. szám 766. szám Széppróza

Az ünnepi vacsora

A délutáni harangszó ijedten húzódott az eső elől az árkádok alá, hol a féllábú koldus maga elé tette a kis kopott tányérját. Az erre közlekedők jól ismerték, mindennap ezen a helyen szokott várakozni egy kis alamizsna reményében. A február délutáni gyér forgalomban az öreg koldus egykedvűen nézte a mellette...
509. szám Széppróza

A kegyetlen nem én voltam

Az éles csilingelő hangra a TV előtti kanapén szunyókáló férfi felriad, az egész csirke, amit a sütőbe tett, elkészült. A konyhába siet, az asztalra teszi a sütőtálat. A hús a háromféle fűszersó okán ínycsiklandóan ropogósnak tűnik. A frigóból egy doboz sört vesz magához, mexikói világos sör, még délelőtt vett...
507. szám Széppróza

Tél előtt

Az Újvilág szimfónia akkordjai betöltötték a tágas szobát, lágyan és puhán járták körül a falakat, bár kisség erőszakosnak tűntek a hangok, Laura úgy érezte, mintha a tengerparton lenne, mélyen beúszna a sós vízbe, a nap áldott sugarai táncot járnának a habokon. Boldoggá tette, hogy meggyógyult, bár félelmek fonták körül...
509. szám Széppróza

Csavargók II.

Hommage B. Andrea szociális munkásnak „A szociális munkások a társadalom lelkiismeretének szolgáló papjai.” „Pokolból feltámadott hideg szelet érzek, édes öledbe bújnék,  mint a gyermek. Mama, mama, mama, mama…” A fiúkat száztizenöt nap elmúltával kiebrudalták a Cserkesz utcai ora et labora, szenvedélybetegeket imádkoztatással és terápiás munkavégzéssel rehabilitáló alapítványi önfertőző legényegyletből....
507. szám Vers

Kívánságom karácsonyra

Teljék öröm, jóság, béke Szeretet legyen már végre! Nem kell kincs és gazdaság Pompa és szivárvány Hajsza a pénz után! Megbántás, összeszólalkozás. Gúnyolódás és önbecsülés Rágalmak, melyek köré dermedünk! Legyen az életünk tiszta folyó Melyből a szeretet szerteágazó. Ragyogjon a csillagod Az utadat bevilágítom. Fonja körbe a gyermekáldás, Melyet...
509. szám Vers

Létezem?!

Létezem – de miért!? Kérdem – vétkeztem!? A bűnöm akkora, mit elkövettem!? Hisz csak mindent másként éreztem. És aszerint tettem… vettem…. De miért – még ma is így cselekszem. Az életet reménytelenül kergetem. Fegyver lett kezemben! A legpusztítóbb, mit csak ember alkotott, alkothatott! Magam tettem kezembe, Énemből erősödik, táplálkozik,...
507. szám Vers

Virradatkor

De sokszor felbukkansz váratlanul…A legmélyrőlTörsz fényemre, szinteLátva látlak,Egészen hétköznapi elfoglaltságaid közt,Vagy munkád végezvénGyermekek lelkét ringatva.Neked bájt kölcsönözA tűzhely dörzsölése,Edények súrolása is,Ahogy otthonkádban sürögsz-forogsz.Este megnyugszol, tollat ragadsz,S átváltozol, akárAz utca képe.Elképzellek, milyen lehetsz,Hogyan hordod hajad,Ruhád, mit magadra öltöttél.Miként mutat ajkadnak íve,Szomorúságodban, örömödben?Olykor a benned megnyugvásTudatának csillagszórójaKápráztatja szemem.Színek váltják egymást,Felvonások.Röpkék, a...
509. szám Vers

Cinke

Látom a cinke reptét, a szívem kivirágzik. Pedig a fenekem a nadrágból teljesen kiviláglik. Lehetsz szegény, lehetsz gazdag. Vajon amit megérdemelsz, vissza mindig azt kaptad? S néha a hibát hibára halmozol – – hiszed-e, hogy akkor pont úgy tetted jól? Mert látod a cinkét, a szépet és jót. Hát...
502. szám Vers

Mosolyogj rám!

Hogy miközben öltözöm, Mire gondolok… Ablakomhoz állok, Várom a Napot, Kérem nevessen rám, És látom mosolyog!…    R.: Mindíg-mindíg mosolyogj rám,         Mindíg-mindíg mosolyogj rám! Elindulok hozzád, és Arra gondolok, hogy Percek múlva Nálad Egy Napot csókolok! Ajtód előtt állok, Várom nyisd ki már, Első szavam hozzád: –Kérlek nevess...
505. szám Vers

A kávé a kofffein

a kávé a koffein túloldalán a világ iszonysúllyal nyom az elmének látása túl élessé vál – belső szerveid rámcsavarodva tiszta iszony – képzelt, valósnál súlyosb jelenléted Munch-tól a sikoly körültem a lét nyomorúsága éhes beállt belőtt emberek torzak kívül belül csúfak ereimben tűzként száguld a szerelem érted s a...
503. szám Interjú

Molekuláris párbeszéd – Beszélgetés Tiricz Hilda biológussal

Az emberiség problémái közt kutatva, azokat rendszerezve egy első olvasatra bizton furcsán ható megoldási javaslattal állok elő. Előtte azonban néhány gondolat, kiindulási pontnak. (Premissza, ha úgy tetszik, hogy az édesebben bizsergeti az agy tekervényeit.) Minden ember egyenlő, mert ugyanaz az őse jött le a fáról, és mi másnak tekinthetnénk,...