Tudjátok, már éjjel…

Tudjátok, már éjjel kidobott az ágy,
álmatlanság gyötört, így nekiindultam
üvegeket keresni, elvégre szombatot
írtunk,
hátha becsíptek páran a rakparton.
A sarki rendőr szokott helyén strázsált,
kutyások messzi hangjai fújtak ébresztőt.
Örvénylő szomorúsággal lépteimben,
csak azon agyaltam, mivégre élek?
Értelmetlen, mint ez a szó visszafelé,
a halál megváltás a magamfajta
szerencsétlen vesztesnek.
S e pillanatban a fák közül madárdal
törte meg a pirkadati csendet.
Belöktem ajtóm, a falnak dőltem,
visszhangoztak bennem Ady szavai:
„Az Élet szent okokból élni akar”

Budapest, 2013. szeptember