egy szög hiánya folytán megfojtották karó se volt se bolt vagy tenyér – nem mosta víz de szertevitte végül a szél… 2015 Augusztus, 1. díj 0
Mióta perlekedek már, és semmi békém. Honnan jött, nem tudom, megy, és nem tudom hol lesz majd helye boldogan megnyugodni. Itt valaha kút volt, most omladékos város, gyomorbűz és gaborgya beszéd ragaszkodik, mint a Látott Kő fölött járőröző árva madaraim, a megvasalt sirályok és utolsó kárókatonám, fenolos halra lesve...
Ti aluljárókba leszorult, pályaudvarok mocskos zugában meghúzódó, borostás, rosszképű emberek, arcotokon a riadtság, a kétségbeesés, a lemondás, a múltba nézés és lenézés; honnan jöttök, hová tartotok? volt-e valaha kuckó helyett meghitt, rendes, meleg otthonotok? Ti megfáradt, megbecstelenített vándorok, akik nem tudjátok, hogy nap-nap után hol alszotok, hol lesz az...
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang IX. …a bortól tompa, hord fájdalmat, szúrást, lába gyulladás, tályogos, dagadt. Bár máskor jutányos árakon kúrált, korhadt foga jogán szapul kormányt, hazát. „–…valahány tudatlan paraszt, fontos dolga van s...
Az úgy esett, hogy Mariska megesett. Nem szóvicc ez kérem, szomorú valóság. S noha nem most történt mindez, Nő még soha el nem kerülte sorsát. Amit most mesélek, az az 50-es évek Magyar mindennapos praktikája volt, S mily jó, hogy azóta más világ lett, Nem mondom, hogy jobb, De...
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang VIII. Alkata bomba, kamasz az arca, lakáskulcs lóg szoros nadrágjáról, bal karját tartva magasra lyukat formál karcsú ujjából, a jobb mutatót húzza-dugja mosolyogva; határozottan tudja, hogy alkothat gubát a...
asszem nékem se illenék tán hisz írok bőven – elveszve s el vesztegetve mennyi mindent tőben úgyhogy nem kedveljem már régen s mert mégis olvasom megvetve-lelkendezve fedezem fel a sok elkopott frázis mögött a bújdosó eredeti valót föl-fölbukva benne mint aki ott és akkor nem vette észre vagy komolyan...
Szeretem fürtjeid illatát Szeretem szemtelen szemeid színét Szeretem, ahogyan elutasítasz Gyűlölöm önmagam Gyűlölöm kiszolgáltatottságomat Gyűlölöm, ahogyan elutasítasz Kívánom hangodat Kívánom mosolyodat Kívánom ajkadat Csodálom, ahogyan semmibe vettél Csodálom, velem ilyen még nem történt Csodállak Csodálom türelmetes önmagam Lehet, hogy valóban szép vagy De én csak ilyen vagyok S maradok...
Lássuk csak… Ó, egek! Ez nem te vagy, már rád sem ismerek! – néz le rám rosszallón a tükröm. Már megbocsáss, védekezem: ha így látod, ez nekem sem öröm. Fáradt vagyok, az is lehet, öregszem. De hirtelen szikrákat szór szemem: majd pont te mondod meg! – szól vissza dacosan...
Valamikor régen az idők kezdete előtt történt, hogy az Úr azt mondta: – Legyen világosság! – és az lett. Erre Lucifer feljött és így szólt: – Mire véljem ezt öreg, talán meg akarsz vakítani? Hát jó, akkor legyen sötétség. – És így lett a nappal és az éjszaka ,...
Fapados a fapadom. Ha a szemem becsukom, alszom rajta, s utazom – túl a Városmajoron. Kitárul a nagyvilág, nekem nyílik száz virág. Álmom ringat, repülök, célhoz érek, üdülök. Átölel a levegő, vár rám tenger, kikötő, napfény, pálmák, szerető, s nem riaszt el az eső. Ez a nyár is elszalad,...
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang VII. …szakállában a szmog szánta szagát, aztán lassan, kopott kabátjába bújt, ahogy a szú rágja fába magát. Foltosan hull lyukas bakancsára a nadrág, amúgy jó hangulata van, torkát...
az ucca túloldalát kukázta sütött a napra aranyló árvasága árnyékos közteren zugsörözve gondoltam lazább szeszrendeletre alulnézetből kicsi rongyos emberen demonstrált a koszlott történelem hisz énrólam mindig gondoskodott ismeretlen ha gennyem lábaimra folyt kapott valamit valaki lármás kezéből hányt a szökőkút szúnyoglárvás vízétől ilyen volna...
itt elterülnek a romlandó lények kiokádja őket a mater alma lottyadtan heverve mint korhadt alma épp amikor már földközelbe érnek ujjak közül csorgó méreg a lényeg jön a vihar végveszélyben a szalma míg erőlködve fintorog az arca így vesztik el önbizalmuk a tények furcsa szerkezet az élő szervezet manna...
Örvös galamb burukkol, felfújva magát, táncolja totyogva a galamb-lambadát. Padomon közben elfogy a kannás borom. Nem bánom. A dallamot tovább dúdolom. Hullámpapír ágyon született vágyálom; hogy mikor fogant meg, nem is tudom… ”Egy hókarú asszony kenyeret dagasszon és fehér galamb üljön a balvállamon!” Borzas galamb fürdik a friss esővízben....
Dongó dönög, a nap hevít, a homlokon verejték gyöngye gyűl. A völgyben virágok tengere, a dombokon gyér fűre akácok árnyasa terül. Hűs vízzel vár a tiszta tó, nádassal, sással ringató hullám-selyem. Szemem ég-kékben fürdetem, fodros felhő száll, könnytelen. De jó, hogy nyár van, istenem! Megjelent a szerző Bánom is...
Rendkívüli izgalommal készültem erre az interjúra. Somló Tamás zsenge korom példaképe volt, mára élő legendává érett. Nemcsak az úgynevezett könnyűzenében, de filmekben is sokat adott a közönségének. Aztán eljött a nagy nap: gutaütésre hajlamosító kánikulával, egy órás várakozással. Az interjú készítése közben úgy éreztem, hogy teljesen lebénult az agyam,...