553. szám Vers

Citadella

Mióta perlekedek már, és semmi békém. Honnan jött, nem tudom, megy, és nem tudom hol lesz majd helye boldogan megnyugodni. Itt valaha kút volt, most omladékos város, gyomorbűz és gaborgya beszéd ragaszkodik, mint a Látott Kő fölött járőröző árva madaraim, a megvasalt sirályok és utolsó kárókatonám, fenolos halra lesve...
553. szám Vers

 

Ti aluljárókba leszorult, pályaudvarok mocskos zugában meghúzódó, borostás, rosszképű emberek, arcotokon a riadtság, a kétségbeesés, a lemondás, a múltba nézés és lenézés; honnan jöttök, hová tartotok? volt-e valaha kuckó helyett meghitt, rendes, meleg otthonotok? Ti megfáradt, megbecstelenített vándorok, akik nem tudjátok, hogy nap-nap után hol alszotok, hol lesz az...
553. szám Vers

Pokolkapu – Előhang I

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                     Előhang                         IX. …a bortól tompa, hord fájdalmat, szúrást, lába gyulladás, tályogos, dagadt.          Bár máskor jutányos árakon kúrált,        korhadt foga jogán szapul kormányt,         hazát. „–…valahány tudatlan paraszt,    fontos dolga van s...
552. szám Vers

Ma már, ugye, nem

Az úgy esett, hogy Mariska megesett. Nem szóvicc ez kérem, szomorú valóság. S noha nem most történt mindez, Nő még soha el nem kerülte sorsát. Amit most mesélek, az az 50-es évek Magyar mindennapos praktikája volt, S mily jó, hogy azóta más világ lett, Nem mondom, hogy jobb, De...
552. szám Vers

Végül is…

Hátra hagytam halottaim, mint majd’ mindenkit, kedvest és barátot, kopott kórházi szobát, hol suttogták: Nincs Isten!!! Szentséges bódulatként tovább repültek, a lepedőfehér szárnymadárral a nagy csend Istenig. 2015 július, 3. díj 0
552. szám Vers

Pokolkapu – Előhang VIII.

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                 Előhang                   VIII. Alkata bomba, kamasz az arca,    lakáskulcs lóg szoros nadrágjáról, bal karját tartva magasra   lyukat formál karcsú ujjából,     a jobb mutatót húzza-dugja   mosolyogva; határozottan tudja, hogy alkothat gubát a...
552. szám Vers

Ilyen vagyok

Szeretem   fürtjeid illatát Szeretem   szemtelen szemeid színét Szeretem,  ahogyan elutasítasz Gyűlölöm   önmagam Gyűlölöm   kiszolgáltatottságomat Gyűlölöm,  ahogyan elutasítasz Kívánom  hangodat Kívánom  mosolyodat Kívánom  ajkadat Csodálom,  ahogyan semmibe vettél Csodálom,  velem ilyen még nem történt Csodállak Csodálom türelmetes önmagam Lehet, hogy valóban szép vagy De én csak ilyen vagyok S maradok...
552. szám Vers

Hiúság kérdése

Lássuk csak… Ó, egek! Ez nem te vagy, már rád sem ismerek! – néz le rám rosszallón a tükröm. Már megbocsáss, védekezem: ha így látod, ez nekem sem öröm. Fáradt vagyok, az is lehet, öregszem. De hirtelen szikrákat szór szemem: majd pont te mondod meg! – szól vissza dacosan...
549. szám Széppróza

A legelső háború

Valamikor régen az idők kezdete előtt történt, hogy az Úr azt mondta: – Legyen világosság! – és az lett. Erre Lucifer feljött és így szólt: – Mire véljem ezt öreg, talán meg akarsz vakítani? Hát jó, akkor legyen sötétség. – És így lett a nappal és az éjszaka ,...
549. szám Vers

Tik-tak

1 az idő úgy eltelik önmagával mint köldök a bámulással míg egyre hull esik mint végtelen mély sírba a homok – a kisebb nagyobb rög… valami a minden mögött őrült mód röhög és ugyanakkor              zokogva sír… 2 úgy eltelik az idő de úgy ám komám – veled… jó...
551. szám Vers

Pokolkapu – Előhang VII.

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                     Előhang                        VII. …szakállában a szmog szánta szagát,   aztán lassan, kopott kabátjába          bújt, ahogy a szú rágja fába magát.     Foltosan hull lyukas bakancsára     a nadrág, amúgy jó hangulata van,    torkát...
549. szám Vers

Alulnézetben

az ucca túloldalát kukázta sütött a napra aranyló árvasága     árnyékos közteren zugsörözve     gondoltam lazább szeszrendeletre alulnézetből kicsi rongyos emberen demonstrált a koszlott történelem     hisz énrólam mindig gondoskodott     ismeretlen ha gennyem lábaimra folyt kapott valamit valaki lármás kezéből hányt a szökőkút szúnyoglárvás vízétől     ilyen volna...
551. szám Vers

A holt nap hősei

itt elterülnek a romlandó lények kiokádja őket a mater alma lottyadtan heverve mint korhadt alma épp amikor már földközelbe érnek ujjak közül csorgó méreg a lényeg jön a vihar végveszélyben a szalma míg erőlködve fintorog az arca így vesztik el önbizalmuk a tények furcsa szerkezet az élő szervezet manna...
549. szám Vers

Meddig

Meddig fájhat még hogy többé nem nevetsz se rám, se rajtam titokban sem sírhatsz már miattam megátalkodott voltam, önző és ostoba kiengesztelnélek, jó volnék újra futnék hozzád de nincs hova 0
551. szám Vers

Galamb idillek

Örvös galamb  burukkol, felfújva magát, táncolja totyogva a galamb-lambadát. Padomon közben elfogy a kannás borom. Nem bánom. A dallamot tovább dúdolom. Hullámpapír ágyon született vágyálom; hogy mikor fogant meg, nem is tudom… ”Egy hókarú asszony kenyeret dagasszon és fehér galamb üljön a balvállamon!” Borzas galamb fürdik a friss esővízben....
315. szám 549. szám Vers

Banális nyári dal

Dongó dönög, a nap hevít, a homlokon verejték gyöngye gyűl. A völgyben virágok tengere, a dombokon gyér fűre akácok árnyasa terül. Hűs vízzel vár a tiszta tó, nádassal, sással ringató hullám-selyem. Szemem ég-kékben fürdetem, fodros felhő száll, könnytelen. De jó, hogy nyár van, istenem! Megjelent a szerző Bánom is...
552. szám Interjú

A kék ég és a fekete föld között – Beszélgetés Somló Tamással

Rendkívüli izgalommal készültem erre az interjúra. Somló Tamás zsenge korom példaképe volt, mára élő legendává érett. Nemcsak az úgynevezett könnyűzenében, de filmekben is sokat adott a közönségének. Aztán eljött a nagy nap: gutaütésre hajlamosító kánikulával, egy órás várakozással. Az interjú készítése közben úgy éreztem, hogy teljesen lebénult az agyam,...