662. szám Vers

Szerelmem emlékére

Szerző:

Az égbolt ritkán felhőtlen
Ezt megtanultam mire felnőttem
Boldogság ha van is múlandó
Amikor van az olyan jó

Némán álltam és néztetek
Úgy éreztem, hogy féltetek,
Olyan szép voltál mint egy álom
Te lehettél volna a párom

Sajnos az élet közbeszólt
Helyettem a halál volt aki átkarolt
Az álmom elvitted a sírba és
Én álltam zokogva sírva.

Kapcsolódó írások