Mese kisdiákoknak
Két hidrogénatom unatkozva ücsörög egy szürke felhő sarkán.
– Valamit csinálni kellene, nem bírom ezt a lebegést – így az egyik.
– Tériszonyom van – bugyborékol a másik.
– Nekem is.
– Nem kellene nekünk leesni? – szól az okosabbik.
– Felőlem mehetünk.
Cseppet töprengenek a megoldáson, de semmi nem jut az eszükbe. Egy idő múlva a butábbik előáll a nagy tervvel:
– Tudod mit? – robbanjunk fel.
– (Hidrogén) bomba jó ötlet – húzza el a száját az okosabbik – akkor még feljebb repülünk.
– Igazad van – látja be a butus.
Megint töprengenek egy darabig – Van egy korszakalkotó ötletem – így az eszesebb.
– Na, ne!
– Na, de! Látod ott azt a nagyfejűt? – mutat egy nagydarab atomra.
– Látom.
– Bevesszük a csapatba, jó?
– Felőlem.
– Hahó, hahó, nagyfejű! – kiabálnak mindketten – ide jönnél egy percre?
– Oxi, itt vagyok.
Ahogy illik, bemutatkoznak egymásnak.
– Hidrogén vagyok – mondja az egyik.
– Én is hidrogén vagyok – szól a másik.
– Oxigén – mutatkozik be a nagyfejű – majd ölelésre tárja két szabad vegyértékét, és megkérdi: Ki jön a házamba?
A hidrogéntestvérek szeretettel simultak Oxi barátjukhoz, majd eggyé váltak vele.
A nagy boldogságba beleszédülve zuhanni kezdtek a föld felé.
Az emberek erre mondják azt, hogy esik az eső.
2019. szeptember, mese kategória, második díj
