A falomb szőnyeget
Felváltotta hótakaró,
Jégköpenyt öltött magára a tó,
Szürke köd borult a tájra,
Könnyet ejtve, szép szóra vágyva…
…és jött az este, csendes karácsony,
Szobák mélyében barnállik az álom,
Puha szárnyait az Idő kibontja,
És az álmodó világot
Ölébe fogadja…
Aludj kisfiam, lásd,
hozzánk is eljött már az est!
Ablakod szemére
Csillagokat fest,
Álom-útjain erre jár,
Meglegyinti arcod, aztán husss…!
Tovaszáll….
Aludj kisfiam, lásd,
hozzánk is eljött már az est,
Álom-Manó a szemedbe les!
Elmeséled nekem majd, hogy merre jártál,
Hogy a nagy, kerek erdő mélyén
Ugyan mit találtál?
Találtál-e Boszorkányt?
Szép Királylányt?
Barátod lett-e az Óriás?
Legyőzted-e a Sárkányt?
A Hét Tengert átúszni
Tudom, játék neked,
De most hallgasd, Apuka mit dúdol…
Aludj kisfiam – így szól a dal,
Nagyra nőj, és mindig jót akarj,
Barátság legyen a fegyvered,
És varázsvessződ melléje szeretet!
Aludj-aludj, lassan én is alszom veled,
Fejem lehajtom, melléd térdepelek,
Két karod átfonja nyakam…
Halk kicsi sóhaj,… – így jó!…
…és alszunk, én és a kisfiam….
