Ma fűszeres ízű rókagomba
rotyog csendesen a fazekomba’;
barackillatát főzés közben
szerfelett élvezem.
Sógornőm véle büszkén megkínálom,
s jótettem jutalmát rögtön elveszem…
– Friss rókagomba?! Egy vagyon kilója!
Miből telik erre, neked, kedvesem?
Ez ám a hála! Bőviben van nála…
Pedig ha tudná! Megyényi erdő
sáros avarját túrtam érte fel,
hogy most őelőtte párologhasson
a mélytányérnyi, pompás eledel,
a mesés ízű, selymes gombapaprikás,
mit gyengéden hűsítő tejföl koronáz…
Ó, hogy vetné föl a gáz a föld összes irigyét,
kik mohó kanállal, de sandán tékozolják
az őszi erdő nemes örömét!
Megjelent a szerző Őszi kék című kötetében.