Még ott hevernek a fiók szegletében, a fenyőből faragott angyalok. Pókhálót porolok róluk, s lefújom, amit az óév rájuk aggatott. Megsúgom nekik kívánságaim, ígéreteik csak az enyémek, előttük táncolnak vágyaim, mint bálban a nyalka legények. Szemüregükben üresség üldögél, fanyar álmaik gyorsan megtaláljuk, már nem érzik, az ünnep mennyit ér,...
Edward Stachura emlékére a tél a világ legnagyobb fehér zongorája ma is oly halkan játszik belesimulsz a csendes hófúvásba füledet a puhasághoz illeszted sokáig fülelsz hallgatod mily lustán hullanak a pelyhek a távolban valakinek a lépte csikorog erre közeledik ölébe ültet lágy kezével orcád dörgöli meleget lehel ingedbe sír...
tovább
Likes
Közelednek az ünnepek. (Ünnepek?) Egy régen kőbe vésett emlékemet megosztom veletek. Kedvenc Apukám! Ezt a történetet a szívemhez nagyon közel álló kislány írta. Vagy talán én helyette? Nem tudom. Hiszek benned! Megbeszéltük, hogy találkozunk. Ennek ellenére már látom is, hogy közeledik. Régi ismeretség a miénk. Szinte együtt nőttünk fel,...
tovább
Likes
Talán álom ez az élet, de emberként vagyok lélek, szívem csak ezzel van teli, amit érzek, mind emberi. Emberi az imádott arc, emberi az elbukott harc, emberi az elfojtott vágy, emberi az őrlő magány. Emberi, hogy van fájdalom, emberi, hogy ezt vállalom, emberi, hogy nem adom fel, emberi, hogy...
tovább
Likes
Nem kell cigányország, ugyan miért, kinek. Nem kell cigányország, ugyan minek, érted? Jó nekünk a több évszázados gyűlölet mérgező gyümölcsén vergődni. Tűrni a sorsot a másság huncut hamis tükrében. Soha nem feledni, mindig embernek kell lenni, nem tengődni. Jó nekünk… jó nekünk? Ha mások vagyunk, hát legyünk azok, akik...
tovább
Likes
Egy jóbarátomnak szeretettel Minden ember csillag, ami a távoli végtelenből szakadt le. Akár egy nyári reggelen, mikor minden szép és meleg. Megszületni még mindig a legnagyobb csoda, magában rejti az élet kimeríthetetlen teljességét. Pláne, ha valaki ikercsillag, van magából egy másik fele, egy testvér, aki elkísér akkor is, mikor...
tovább
Likes
Kedves Hallgatók! Aki nem várta meg az előadás végét, ami bevallom, roppant unalmas szokott lenni, az most lemarad egy történetről. A reggeli kávézás közben elevenedett fel bennem, s gondoltam, miért ne oszthatnám meg Önökkel? Nagyon-nagyon régen történt. Önök Kedveseim, még gondolatban sem léteztek és a szüleik is legfeljebb a...
tovább
Likes
Békésebb háborút képzeltem el Ünneplő győzelem nem érdekel Kitűzik zászlódat, mégsem vagy ott Kétarcú törvényed cserben hagyott Jövőre felveri kerted a gyom Lázadó barátod verhet agyon Elhagyott sírodra özvegye lő Békétlen szellemek jönnek elő Füstölgő fegyverben üres a tár Vándorló sáskáktól nyüzsgő határ Olvadó sóhegyen vén kecske ül Nevetek,...
tovább
Likes
Utam – kopott holló – fejemen trónol és gyűlölöm az őszt, a színes, nagy halált és félem az életet, a páva madárt, mely tollát terítve utamon pózol: a szépet elvetem – mind torz, álnok bálvány, imádja önmagát, megnéz és arcul csap; sötét gyalog vagyok sorsom sakktábláján: kockákon más léptet,...
tovább
Likes
nézd én minden mellett s mindentől függetlenül is esendő ember vagyok ahogy már más is írta* igen komoly képességem van arra hogy fektemben is fölbukjak beverve orrom s általában ilyen kies kis örömök színesítik röpke kis létemet – jövök mikor menni kéne megyek mikor jönni ember vagyok s...
tovább
Likes
– Látod, Lajos, csak itt vagyok megint! – sóhajtott Réz Jolán, és óvatosan kipakolt mindent, amit idáig cipelt. – Pedig megfogadtam, hogy az idén már nem gyüvök ki, ide a világ végére. Nem való már az én fájós lábamnak az a hosszú gyaloglás az állomástól, ráadásul felpakolva. A vejem...
tovább
Likes
Rózsika felébredt sok éves álmából. Kinyitotta szemét, de szivárványhártyáin még tükröződtek a színes álmok. Bántotta a fény, s riadtan nézett körül. – És hol van a herceg, aki megcsókolt? Még érzem leheletét bíbor ajkamon, a szobámban leng az illata, de ő már nincs sehol. Hát, ez jól itt hagyott...
tovább
Likes
Hitvány földnek vadhajtása, pokolfajzat virág átka, szesztestvére boldogságnak, közhellyé vált korcs szavának, árnyak között büszkén lépve, kezet lazán zsebre téve, párizsi ősz Szajna partján, csókot lopna a nyár ajkán, csókot lopna, csókot kérne, csak legyen a felesége, nem tudja ő botor módra, gyűlnek már halotti torra, száraz levél leperegve,...
tovább
Likes
Életem szenvtelen, színtelen Depresszív, szomorú szüntelen. Jajszavam lecsitítja az alázat, S hűti szívemben a forrongó lázat Nem foglalkoztat engem már a harc Túl sok volt az állandósult kudarc. A napfény, a szél ingyen szeret, A galád sorsom csak kinevet Szakadt lelkemet nem foltozom, Nincs vagyonom és nincs otthonom. október,...
tovább
Likes
itt az idő eltakarod vakarhatod de hiába ki fog fordítani a picsába ordítva esel át a nemlétbe fordított reciprok ordítod itt a recept nem titok meg kell halnod s belül mindenki más is ugyanúgy nyafog harsogó röhögés közben torkokban rezeg az üvöltés új s halálos ez a töltés nincs...
tovább
Likes
Az általános iskola kezdetéig nagyszüleimnél – egy Balaton melletti kis faluban – nevelkedtem. Igazi kis suttyó parasztgyerek vált belőlem, s miután szüleim elvittek magukhoz Pestre – beírattak az első elemibe – hónapokig gúnyolódtak velem kis osztálytársaim balatonmelléki tájszólásomon. Sok-sok verekedés után – árán – végül csak megtanultam „pestiül”. A...
tovább
Likes
’947 kora őszét írjuk. Hédervár, Boldogasszony u 18. Özv. Kolompárné Radó Ilonka (Szül: régen), posztó papucsába bújva kilép a róla elnevezett utcára. Óvó pillantását a TSZCS krumpliföldjére veti. Hirtelen, szinte csak tudat alatt, rossz érzés hatalmasodik el rajta. Valami nagyon nincs rendben. Mintha a végtelen burgonyást csámcsogás zaja...
tovább
Likes