639. szám Széppróza

Bogárkám, bogárkám…

Szerző:

’947 kora őszét írjuk.

  

Hédervár, Boldogasszony u 18.

Özv. Kolompárné Radó Ilonka (Szül: régen), posztó papucsába bújva kilép a róla elnevezett utcára.

Óvó pillantását a TSZCS krumpliföldjére veti. Hirtelen, szinte csak tudat alatt, rossz érzés hatalmasodik el rajta. Valami nagyon nincs rendben. Mintha a végtelen burgonyást csámcsogás zaja verné fel. Kíváncsian közelebb lép, és lassan megpillantja a baj forrását. Csíkos bogarak jóízűen lakmároznak a virágzó burgonyaleveleken.

No hiszen, ilyen bogarat még senki nem látott a faluban. Töri a fejét ezt, hogy mondja el a tagságnak, mert aminek nincs neve, arról nem lehet beszélni. Hiú asszony lévén, gondolta, majd ő ad neki, hogy az utókor is emlékezzék rá. Ábrándosan tekint a hajnali égre, és hirtelen eszébe is jut. Legyen, mondjuk Kolompár-Radó bogár. Á, ez mégsem jó, nem elég frappáns, és túl hosszú is. Akkor legyen inkább Kolo-rado. Ennyiben is maradt magával.

De itt tenni kell valamit, hisz oda a termés! Átkiabál a túloldalra a Dudásékhoz.

– Gyüjjék már szomszéd, megzabálják a termést a Kolo-rado bogarak! 

Dudás Tomi kirohan csak úgy hálópöndölyben, csizmában, és tapossa a csíkos tolvajokat veszett tempóban.  Szép szál ember, megvan vagy száz kiló, és 46-os a csizmája, így tíz rovar is a lába alá kerül lépésenként. A derék ember két óra alatt végigrohanja a krumpliföldet, és végez az ellenséggel.

Jó érzéssel pihen meg a háza előtti lócán. Elégedetten nézegeti az immáron sárga csíkos csizmájára. Tetszik neki.

– Sokkal szebb lett, mint amikor eccer a tehéncsorda keveredett elém – dörmögi maga elé.

– Derék ember maga, Dudás gazda – dicséri meg Ilonka asszony – megérdemli, hogy magáról nevezzem el a bogárirtót. A DuDás Tomi az hosszú, legyen inkább kicsit lerövidítve DDT.

A történethez még hozzátartozik, hogy ötven év múltán méltó emléket állított Hédervár ennek az esetnek. Jeles művész megszoborta az első itt talált, immáron Colorado névre hallgató bogarat.

Sajnálatos, hogy a másik hősünk Dudás Tomi gazda pár évvel az eset után elhunyt. Az ő emlékét, hordozza a DDT rovarirtó, természetesen most már csak por alakban.

  1. október, harmadik díj

Kapcsolódó írások