Talán álom ez az élet,
de emberként vagyok lélek,
szívem csak ezzel van teli,
amit érzek, mind emberi.
Emberi az imádott arc,
emberi az elbukott harc,
emberi az elfojtott vágy,
emberi az őrlő magány.
Emberi, hogy van fájdalom,
emberi, hogy ezt vállalom,
emberi, hogy nem adom fel,
emberi, hogy bennem a jel.
Emberi, ha Istent hiszem,
emberi, ha mondom, nincsen,
emberi, ha véget látok,
emberi, ha felkiáltok.
Talán szenvedés az élet,
amit itt emberként lépek,
a cél majd egyszer megtalál,
súgj addig, megváltó halál.
