Falak vesznek körül távol a világtól,
Hiába is várod a napot, nem látod.
Lázong a lelked, de csak emlékekben él,
Szállni szeretne, messze vígan, könnyedén.
Saját magad rabja vagy a sziklák között,
Kizársz mindent és a magány lesz börtönöd.
Erőd nincs váltani, nem bízol magadban,
Elszállnak az évek, míg árnyékban maradsz.
Túl a poros köveken, virágos réten,
A valóságban, nem a tündérmesékben,
Vár téged ott egyre a buja természet,
Hol álmaidat szabadon átélheted.
Gyerekként nem komor életre születtél,
Neked teremtették a Föld minden kincsét.
Vágj bele! – le tudsz győzni minden akadályt.
Csak döntsd le váradat! – légy boldog és vidám!
