Regnáló, bár talmi éra
Bárányokkal telt alom
Embert játszó korcs kiméra
Szépnek látszó hatalom
Mást ígérő tompa végzet
Fagyhalálba ragadt hő
Parancs nélkül újjáéled
Virágzik az utcakő
Engedd futni kóbor lábad
Mit hallgat el vérző szád
Félve bátor, már nem lázad
Kiszáradt egy fürdőkád
Sötét víznek nincsen alja
Átvészeltünk tíz telet
Akác illatú szabadba
Hálót sző a tisztelet
Ezer szónak száz a vége
Napfényen vakít a bűn
Csecsemőket törsz kerékbe
Légy húrtalan hegedűm
Kínjaidat késve bánom
Bábut szülő balga nő
Vihar tombol csupasz tájon
Rázkódik egy sziklakő
Fehér galamb tested őre
Szárnya alatt rőzse ég
Láthatatlan fákról pőre
Szirmot szór a messzeség