628. szám Vers

A fény nyomában

Szerző:

Hogyha tudnád, látnád, érted mit szenvedek,
lassan bevégezve minden egyes álmom;
nem fogadnak be csak az idegen egek,
ahol a másodat meg sose találom.

Hogyha tudnád, látnád, lélekölő gyászom,
hogy milyen keserű szívemben a bánat;
miközben eltemetem az ifjúságom,
elnémítva nótákat rebegő számat.

Ha tudnád, hogy vágyom két kebled, az opált,
miközben már nem élek álomvilágot;
hogy nélküled a sors sárral hányszor dobált,
hogy ártatlanul arcon hányszor is vágott.

Ha tudnád, milyen fáradt lettem és kopott,
hogy nincsen számomra ünnep, ami áldott;
nekem, akit a forró lázad eldobott,
hogy játsszam az üres, bomlott szívű bábot.

Ha tudnád hogy hűtlen lettem a szavakhoz,
a szememben Te nőnél a legnagyobbra;
nem kötném magam oda a kárhozathoz,
bennem örök poézis és fény ragyogna.

Ha tudnád hozzám a halál hányszor szólott,
hogy milyen nekem a szerelmi Golgota;
neked adnék minden könnyfakasztó csókot,
szívemben nem hervadna el a láng soha.

Ha tudnád hogy a szívem sohasem feled,
hogy bús halottja vagyok dérnek és fagynak;
nem görnyednék a saját sírhelyem felett,
és hinnék a ködöt bontó őszi napnak.

Ha tudnád Te flastromos, vén, kacér asszony,
hogy hányszor és kik törtek fölöttem pálcát;
nem lenne fagy ami engem elhervasszon,
ledobnám magamról a tettető álcát.

Ha tudnád, hogy nekem lassan minden veszve,
hogy nem tudok már élni csak kicsiny kedvvel;
minket egyesíteni akadna eszme,
nem birkóznék tovább dölyfös Istenekkel.

Ha tudnád mennyit járok a temetőben,
hogy hányszor emlegetlek, hányszor citállak;
hogy Téged látlak földben, fűben, és kőben,
hogy a véremmel hívlak Téged és várlak.

Ha tudnád, hogy Tőled függ az üdvösségem,
Te vethetnél véget a régi toroknak;
szeretnélek, és átölelnélek szépen,
nem érezném már élét az ostoroknak.

Ha tudnád, hogy milyen szerelmem Bábele,
hogy miként tör rám az érzés, pogány módra;
a lelked és a csontod is fájna bele,
élőhalottként zuhannál koporsódba.

Ha tudnám hogy miért vagy csak éji árnyék,
hogy miért dühítelek Téged egyre jobban;
Én, aki Veled a fény nyomában járnék,
és nem az Istentelen, nagy fájdalomban.

Szerző

Kapcsolódó írások