most éjszaka van a túl
sok kávétól nem alszom
és kiárad belőlem panaszom –
ledarál az álom és az ágy
nem látok csillagot se kint
se bent – úgy elborult az ég
a szíven vastagodik a jég
és forr bennem a vágy –
hív a sír – mint zsírt
a friss kenyér…
nálad a kés hát
terítsd rajtam szét –
pompázatos dús fatál
de gazdag ez a halál…
ha miattad ér – nem
vagyok vak hisz
tágranyílt szemmel
szeretlek téged és
valamennyi hibád…
