Mondhatod, mennyi minden nem érdekel,
hogy a vonatfütty a füled mellett megy el.
Van, amit hinni lehet, a legtöbbet nem.
A magadba fordulásod neked úgy felel,
hogy hazug önámításoddal könnyebben
menj el a tennivalók, a gondok mellett,
hogy nem érdekel soha semmilyen kezdet,
hogy úgy fogadj el jónak mindent, ahogy van.
Pedig körötted minden csak veled rohan,
hétfőre nem maguktól jönnek a keddek.
Bezárhatod az ajtódat, az ablakon
át tör rád a kint, és máris benne vagy,
a kimenekülésre nincsen alkalom,
ami körülvesz nélküled is megy, halad,
felülemelkedni hazugság, nem vagyon.
Kell, hogy érdekeljen, az, ami körül vesz,
van, hogy nem árt elnézni messzebbre is,
mert lehet ott nagy zaj, ami itt csak halk nesz.
Ha kiszámíthatatlan erő bele visz,
a nemtörődömségeddel mihez kezdesz?
Szelektálj, de kis lyukú legyen a szitád,
hogy minden fennmaradjon, ami ami lényeges.
Nem az, hogy céljukhoz érnek-e a csigák,
hanem, hogy az élettel együtt lélegez,
ne gyárts magadnak bezárkózó ideát.
