653. szám Vers

Vers versben

Szerző:

vers versben a jelentés
megjelenítés központi
téma múlttá tétel

jövendölés jelenés –
húzok ujjat szavakkal
mik semmit nem jelentenek
és nem kérnek engedélyt
papírra telepedni oszt’ én is
mondatokat ide-oda dobálok
sírok üvöltök rovázok –

majd leírom milyen érzés
volt tudod szerepjáték
de üvölthetnék és a többi
elég ha az inger megvan
hozzá és parancsoló –
végrehajtás elhanyagolható

mikor valamely nagy tökfej
ráteszi ujját arra a
rakétaindító gombra majd
visszahúzza úgy vedd
meg is nyomta a cucc
már repül feléd
csak némi idő
ketyegő hetyegő
másod és percmutató
mire ideér

koponyádban hülyén
csapódik ide-oda egy
pár tucat denevér
és mindeközben legyen
a pucádban vér
levegőt csak úgy
szájon át
mikor lehet análisan
is csakúgy mint
vizet sört bort

mély lüktető
bíbort hány
a világegyetem
hülyeségeinken
kacag ugyanezen
az antianyag,
mondd Anti jó? –
igen ez is
benne van a
levegőben –
és kábít, bódít –

Bejrútban a
rakéta jó
nagyot lódít
valaki szekerén
arab ül a tevén
mi őrülten vágtat –
rakéta vihogva utána

mese a tizenkét találatról
góltotó – érdekes
Góliát a picsába
elrúgta Dávidot –
míg a sivatagban –
az összesben – inkább
versíró úgymond
költői versenyt rendeznének,
minta megoldás technika
À La Nazca – de csak normális
versenyzők – költők kiirtanák
egymást pár kavicsból
kirakott jelző fölötti

vitában – akármilyen
nyelven tombol bennem
a szerelem ha ki is
pusztul a világ –
szerelmem Editke
sírva vigadva
húzd magamat rád…

ez tulajdonképpen
obligát befejezésre
tett kísérlet és
költői szóvirág
meg hogy ki ne
hagyjalak ha már
megígértem benne
leszel minden versemben

herceg kegyes
jóságtalanságod
lássa meg akkor
rég hogy ki lesz
nyomva a szemed még
és ballag a ballada
tüzet nyit rá a katona
mire a vers körberöhögi
és parancsnokát megöli

pár jól megválasztott rím
és metafora – s a
megértésükre tett
kísérlet folytán
felrobbant az agya –
ami tiszta gyagya
Radio Ga Ga poétikus
fika viszket az orrom

és kifújom
elszállva az égbe
elsüvítve bégető
felhők fölött
szárnyalna ha
útját nem állná
a papírzsebkendő

repül repül
ott repül egy tele
bendő
esendő
csomag
csengő berreg
csendben legyetek
legalább néha
mélyen odabe’
kuksolni kéne még
ha léha végre tán
meghalni kéne már

sötét és megy össze
a láthatár…
ó Edit haljak
már beléd
csak néha
pár tucat félórára
temessem magam
efemer jelenség
úgyis az egész
de ismét
meg-megejthető
olyan mint a
versírás
csak nem csak
szavakkal való
üzekedés –
sokkal több annál –
tök mindegy sima
vagy anál…

melyik esik jobban?
meggyújtott
gyufaszál – leér
és ellobban
koponya falán
belül felcsapó
robbanó fehér fény
ez leszel te nekem
még és még
nem nem elég…

jelenleg is
jó sok ember
és néhány állat
tüzes fáklyaként
ég vagy lapul szét
fröccsenti levét

én meg szellemileg
itten maszturbálok
akárhol vagyok
csak rád várok
jó hogy nincs itt tükör
és így nem kell
hánynom

még nagyobb
rettentő seb lesz
a hiányom
igen ám ez
a világ vak
a sebekre
csak zsebekben
kotorász és áttapos másokon

felmentik másodfokon
különben sem
történt semmi
és nem játszanak
hiányok csak a
többlet számít
míg minden csak
kevesebb lesz de
a létszám az
szaporodik
nem baj,
többet lehet
ölni lenyúlni így

vagy máshogy
por a porhoz
sár a sárhoz:
szart nyomnak
a pofátokhoz
az egekbe
felcsap a
bégetés…

felhőkből
birkanyál kerengve
száll… nincs már
madár egyetlen egy se…
s már rég köpedelemmé
vált minden történelem

2019. május, második díj

Kapcsolódó írások